Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

(Törökország, Lengyelország), a salétromtermelésre, a salétrom eladásának a szabályozására, raboknak sószállító hajók vontatására való kirendelésére, sóraktárak katonai biztosítására (paraszt mozgolódások esetén) is találhatunk adatokat. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek szerkezetével. Mutatójuk nincs. Az iratok irattári rendszere 1782-ig szintén közös a többi ügyosztály iratainak rendszerével. Az iratok havonként újra kezdődő numerusok szerint követik egymást, a sorszámozás közös a többi ügyosztály iratainak sorszámozásával. Mutatójuk a közös ügyosztályi lajstrom, a „Libri capitales". (L. az ügyosztályok elé írt bevezetőt és a „Libri capitales" c. állag ismertetését.) Az iratoknak 1783—1785-ig önálló irattári rendszerük van, évenként 1-től kezdődően sorszámozott kútfők és a kútfőkön belül 1-től sorszámozott tételek szerint rendezettek. Segédletként betűrendes mutatóval ellátott lajstrom használható hozzájuk. A lajstrom felsorolja a kútfőket és a tételeket, a betűrendes mutató minden bejegyzésnél a megfelelő kútfő-tételre utal. Az iratanyag nagyfokú selejtezésen ment át, a megmaradt iratok a havi fasciculusokat magukba foglaló iratjegyzékeken jelezve vannak. E62. SCEPUSIENSIUM XVI OPPIDORUM (NEGOTIA) (A 16 szepesi város ügyeit intéző osztály) 1774-1785 12 csomó, 11 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla Scepusiensium XVI oppidorum) 1774—1785 9 kötet 2. Iratok 1774—1785 12 csomó 3. Mutatók 1784—1785 2 kötet A Lengyelországnak elzálogosított 13 szepesi várost, továbbá Lubló, Gnézda, Podolin városokat, a lublói és a podolíni uradalmakkal együtt, 1772-ben Magyarországhoz csatolták vissza. A visszacsatolt terület a kincstár tulajdonába került, igazgatására külön adminisztrációt szerveztek. A 13 város és a 3 város (Lubló, Gnézda, Podolín) eleinte külön szervezetben élt, bár az adminisztrátor személye mind a 16 városra nézve közös volt. Főleg a bíráskodás tekintetében alakultak ki eltérő viszonyok. A 13 és 3 várost 1774-ben egy kerületbe egyesítették, az igazgatási és a bíráskodási viszonyokat szabályozták, s ezentúl „a 16 szepesi város" néven szerepeltek. A visszacsatolt szepesi városok, mint kincstári mezővárosok és uradalmak ügyei a Magyar Kamarán belül először az „Oeconomica" ügyosztályhoz tartoztak. Mivel azonban a „16 szepesi város "-t nem lehetett közönséges kincstári birtokcsoportnak minősíteni, ami kifejezésre jutott abban is, hogy az egész területet a megyei joghatóság alól kivett kiváltságos kerület rangjára emelték, a városok ügyeinek, illetve az ot-