Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

E61. SALINARIA (Sóügyi osztály) 1773—1785 132 csomó, 31 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla salinaria): elkobzási és állásüresedesi ügyek, erdélyi sószállítás, Tiszán innen, Tiszántúl, Dunán innen, FelsőMagyarország ügyei Pozsony és Nyitra megye kivételével, 1776-tól a máramarosi sóügy is 1773-1782 10 kötet Horvátország, Szlavónia, Dunántúl, Pozsony és Nyitra megyék 1773-1782 10 kötet Sóvári kerület 1778-1781 4 kötet Összes sóügyek 1783-1785 4 kötet 2. Iratok 1773-1785 131 csomó 3. Lajstrom- és mutatókönyvek 1783-1785 3 kötet 4. Véleményívek 1783-1784 1 csomó A magyarországi sóügy igazgatását a Magyar Kamara 1743-ban vette át a Bécsi Kamarától. Ugyanebben az esztendőben a sómonopólium ügyeinek a vezetésére sóügyi igazgatót is kineveztek. A Magyar Kamaránál ekkor már rátértek a bizottsági ügyintézésre, természetes, hogy nagyfontosságú sóügyi igazgatás támogatására, a sóügyek véleményezésére és előkészítésére mindjárt 1743-ban külön sóügyi bizottságot alakítottak. (L. a „Protocolla sessionalia commissionis salinariae" c. állag — E 11. — ismertetését.) A Magyar Kamara 1743-ban 29 sóhivatalt vett át a Bécsi Kamarától. A sóvári kerület 1750-ben került a Magyar Kamarához. A sóhivatalok száma 1772-ben már 80-ra emelkedeett, nem számítva a fiókhivatalokat. Mindez azt mutatja, hogy a kincstári sógazdálkodás 1772-ig jelentősen kiszélesedett s jelentős fejlődésen ment át. A Magyar Kamara 1772. évi átszervezésekor természetesen a sóügy részére is külön departamentumot létesítettek. Az ügyosztály egyik referense, Kempelen Farkas kamarai tanácsos töltötte be a sóigazgató tisztjét. A sóügyi osztályra a sószállítással, sóbányászattal, sóeladással kapcsolatos meglehetősen széles feladatkör tartozott. Az ügyosztály intézte a sóhivatalok szervezetével, sóhivatalok felállításával, megszüntetésével kapcsolatos ügyeket. A sóhivatali hálózat különféle típusú sóhivatalokat foglalt magába, mégpedig fősóhivatalokat (supremus salis officium), sóraktárakat (salis depositorium), sóátvevő és szétosztó hivatalokat (salis perceptoratus, salis officium), a sónak kisebb tételekben való eladásával foglalkozó hivatalokat (salis distractoratus), fiókhivatalokat. A hivatalokat szükség szerint megszüntették, vagy újakat állítottak fel. Az ügyosztály foglalkozott a sóhivatalok meglehetősen nagyszámú személyzetének az ügyeivel, az alkalmazásokkal, üres helyek betöltésével, elbocsátásokkal, fizetések, juttatások ügyeivel, a számadásra kötelezett tisztviselők óvadékaival, a fizetésekből le-