Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

sége volt, azonkívül azokat is, amelyek még nem voltak elég jól felszerelve, rendszerint nem adták bérbe. A bérbe adható uradalmak kijelölésével, a bérleti viszony szabályozásával, a bérletek felügyeletével kapcsolatos iratok szintén az „Oeconomica" anyagában kutatandók. A bérleteken kívül az ügyosztály foglalkozott a birtokértékesítésekkel járó becslések ügyeivel is. Amint erre az előzőekben utaltunk, az udvar ipari növények, takarmánynövények termesztésének meghonosítását, az állattenyésztés színvonalának emelésére szolgáló fajállatok tenyésztését, a selyemtenyésztést elsősorban a kincstári uradalmakban szorgalmazta. Ezek a törekvések nem egy esetben különleges feladatokat róttak a Kamara „Oeconomica" ügyosztályára. Ezek közül elsősorban a selyemtenyésztéssel kapcsolatos teendőket kell megemlítenünk. A selyemtenyésztés ügyének különlegességét mutatja az is, hogy a selyemtenyésztésre és a selyemgyártásra vonatkozó iratokat a departamentumon belül külön sorozatban helyezték el. A Magyar Kamarának a selyemtenyésztéssel kapcsolatban kettős feladata volt: a selyemtenyésztés ügye a kincstári uradalmakban és a selyemtenyésztés, selyemgyártás országos vonatkozásban. A Kamara a selyemtenyésztés meghonosítására elsősorban a kedvező éghajlatú délvidéki uradalmakban tett erőfeszítéseket. Először a határőrvidék és a Bánság birtokain, majd a horvátországi birtokokon, a zombori adminisztráció uradalmaiban, a béllyei uradalomban, a ráckevei és az óbudai uradalmakban létesülnek selyemtenyészetek. A szabad királyi városok is kiveszik részüket az eperfák ültetéséből és selyemtenyészetek felállításából. A selyemtenyésztés meghonosítására szakembereket hívtak be, az egyes uradalmakban selyemtenyésztési gyakornokokat képeztek ki. Sollenghi Károly olasz selyemtenyésztési szakembert kinevezték szlavóniai selyemtenyésztési felügyelőnek. Sollenghi Eszéken működött, röpiratokat adott ki, gyakorlati oktatást nyújtott. Egy másik felügyelőséget Kőrösön állítottak fel. A selyemtenyésztés meghonosítását egyes kincstári uradalmakban selyemfonók (filatorium) felállítása követte (pl. Óbuda), a Kamarának támogatnia kellett selyemgyártó manufaktúrák felállítását is. E támogatás hozzájárult ahhoz, hogy egyes uradalmakban (pl. Óbudán) és egyéb szabad királyi városokban (pl. Pesten és Budán) magánkezdeményezésből selyemgyártó üzemek létesüljenek. Mivel a kamarai tisztviselők a selyemtenyésztés fejlesztése terén meglehetős szakmai jártasságot sajátítottak el, Mária Terézia 1776. április 9-én az egész magyarországi selyemtenyésztés és selyemgyártás irányítását és felügyeletét a Kamarára bízta. A Helytartótanácsnak csupán azt tették feladatává, hogy a Kamara munkáját közigazgatási úton segítse elő. A selyemtenyésztés országos irányításával és felügyeletével kapcsolatosan a Kamarának általában a következő feladatokat kellett ellátnia: kincstári szakszemélyzet rendelkezésre való bocsátása a megyéknek és városoknak, szaktanácsadás, eperfacsemeték, selyemhernyópeték juttatása, selyemgubók kincstári begyűjtése, a kincstári gyárakban szakmunkások képzése, árvagyermekek, katonagyermekek betanítása, állami támogatás biztosítása selyemtenyészetek és manufaktúrák részére, a selyemtenyésztés népszerűsítése. A selyemtenyésztéssel kapcsolatos ügyeket általában a helytartótanácsi-kamarai vegyes gazdasági bizottságban tárgyalták meg. A Helytartótanács egyébként 1781-ben kifogást emelt a selyemtenyésztés kamarai irányítása ellen, s lassan sikerült is azt elérnie, hogy a magyarországi selyemtenyésztés ügye első-