Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

sorban a Helytartótanács felügyelete alá kerüljön. (L. Helytartótanács levéltára, Departamentum oeconomiae publicae.) Különleges feladatot jelentett az ügyosztály számára az aranymosással kapcsolatos ügyek intézése is. A kincstári uradalmakban folyó aranymosáson kívül az egész országban kitermelt arany kötelező beváltásának ügyeiről, az aranybeváltás királyi jogának érvényesítéséről van itt szó elsősorban. A magánszemélyek ugyanis a kitermelt aranyat megszabott áron a kincstárnak voltak kötelesek beadni, s csak saját szükségletükre tarthattak meg bizonyos mennyiséget. A Kamara feladata volt a beváltási árak szabályozása, a visszaélések megvizsgálása és megakadályozása, az arany mosásnak a beváltási árak felemelésével való serkentése. A Kamaránál külön arany mosási igazgatót neveztek ki erre a célra. Az aranymosás ügyeivel a Kamara mellett a Helytartótanács is foglalkozott, az aranymosás kérdéseit a vegyes gazdasági bizottságban tárgyalták meg. Az „Oeconomica" ügyosztály hatáskörébe tartoztak a Kamara kebelén belül 1783- ban felállított „Departamentum in hydraulicis et architectonicis" vízügyi osztályának az ügyei. Az iratok nemcsak a kincstári uradalmakban folyó vízszabályozásokról adnak felvilágosítást, hanem ezen túlmenőleg az országos érdekű vízszabályozásokra, a vízügyi személyzetre, az 1781-ben feloszlatott „Navigationsdirection" felszerelésének leltározására, a vízszabályozás kiadásaira is. Lásd erre még az „Aedificialia seu aedilia" és a „Hydraulica seu Danubialia" (E 44., 56.) iratanyagát. Az „Oeconomica" departamentum munkája tehát igen változatos volt. Ez főleg abból következett, hogy általában ennek az ügyosztálynak az irataiban találhatók meg azok az ügyek, amelyekkel a helytartótanácsi-kamarai vegyes gazdasági bizottságban foglalkoztak. A vegyes gazdasági bizottságban való közreműködése révén a Kamara országos jelentőségű gazdasági kérdésekre is befolyást gyakorolt. E tevékenység írásbeli lecsapódása általában az „Oeconomica" anyagában keresendő. (Pl. a selyemtenyésztésen kívül a gabonatermelés, állattenyésztés, manufaktúrák, erdőgazdálkodás, fásítás, útépítés stb. ügyeire vonatkozó iratok.) A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete általában megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek a szerkezetével. Egy-egy esztendőből rendszerint 4—5 kötetnyi jegyzőkönyv maradt fenn, minden kötet egy-egy uradalomcsoport jegyzőkönyveit tartalmazza. Az uradalomcsoportok szerint történt beosztás a különböző években nem következetes. A jegyzőkönyvek kutatásra való kikérésénél tehát meg kell jelölni, milyen kincstári uradalomra akarunk kutatni. Az uradalomcsoportok szerinti beosztás 1784- től kezdve megszűnik. Megemlíthető, hogy a jegyzőkönyvek 1783-ig nemcsak uradalomcsoportok, hanem tárgykörök (aranymosás, erdőségek, üres állások betöltése, szabályrendeletek) szerint is megoszlanak. A jegyzőkönyvekhez nincsen mutató. Az iratok irattári rendszere 1782-ig közös a többi ügyosztály iratainak rendszerével, tehát az iratok havonként 1-től kezdődő numerusok szerint követik egymást, a sorszámozás közös a többi ügyosztály sorszámozásával. Mutatójuk a közös ügyosztályi lajstrom, a „Libri capitales". (L. az ügyosztályok elé írt bevezetőt és a „Libri capitales" c. állag ismertetését.) Az iratok 1783—85-ig évenként újból kezdődő önálló folyószámozás szerint rendezettek. A selyemtenyésztésre vonatkozó iratokat (serici culturae) 1773-tól 1785-ig külön