Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az ügyosztály iratanyaga a bányászat múltjára vonatkozólag is értékes adatokat tartalmaz. A sóbányák ügyeit ugyan nem ez az ügyosztály, hanem a „Salinaria" intézte, az uradalmakban művelt vas-, arany-, ezüstbányákkal azonban ez az ügyosztály foglalkozott. A vasbányászat és a vasgyártás terén elsősorban a diósgyőri uradalomra vonatkozó iratok jönnek tekintetbe. Bányák voltak ezenkívül a máramarosi, az árvái uradalmakban is és a Szepességben (vas- és rézbányák). A kincstári uradalmak melegfürdőire is találunk az iratanyagban adatokat (diósgyőri uradalom). A felvidéki, bánsági, Szatmár megyei (Nagybánya) bányavárosok bányászati ügyei egyébként nem a Magyar, hanem a Bécsi Kamara alá tartoztak ebben az időben is, ezekre az ügyosztály hatásköre nem terjedt ki. A kincstári uradalmak építési, vízépítési, gátépítési, földmérési munkálataival kapcsolatos gazdasági és adminisztratív ügyek szintén erre az ügyosztályokra tartoztak. A műszaki vonatkozású adatokat az „Aedificialia seu aedilia" ügyosztályban kell keresnünk. Idesorolhatók a templomok és az iskolák építésével kapcsolatos ügyek is. A felvidéki és a máramarosi uradalmakban jelentős erdőgazdálkodás folyt. A kitermelt fát a sóbányáknál, sószállításnál használták fel, vagy a folyókon az Alföldre úsztatták le, és ott építőfa, tűzifa, hajófa gyanánt értékesítették. Az erdőkben fűrészmalmok, papírmalmok is működtek. Az ügyosztály tevékenysége kiterjedt a kincstári uradalmakon történő telepítések ügyeire is. Főleg a délvidéki és az északkeleti részek birtokain folytak rendszeres telepítések. A telepítendő részek kimutatására, a telepesek elhelyezésére, ellátására vonatkozó ügyek csak 1782-ig tartoztak ehhez az ügyosztályhoz, 1782 után ezeknek az ügyeknek az intézésére külön ügyosztályt létesítettek (1. az , ,Impopulationalia" departamentumot — E 67. —). Az ügyosztály foglalkozott a kincstári uradalmak jobbágyainak ügyeivel, a jobbágyi szolgáltatások szabályozásával, az úrbéri szerződések, úrbéri perek, jobbágyi hagyatékok, jobbágyi hagyatékokra vonatkozó vagyonkiviteli illetékek (ius detractus), jobbágyfalvak igazgatásának (falusi önkormányzat) a kérdéseivel. Az ebben a korszakban folyó úrbérrendezést felső utasítás értelmében a Kamarának mintaszerűen kellett lefolytatnia. A jobbágyokra vonatkozó intézkedéseket általában a felvilágosodott abszolutizmus ama törekvése jellemzi, hogy a jobbágyokat a túlságos terhektől kíméljék meg, vagyonosodásukat segítsék elő, adózóképességüket fokozzák. Az uradalmi tisztviselők erre szigorú utasításokat kaptak. A kincstári uradalmak mezővárosainak fejlődésére, kiváltságaira, céhviszonyaira az ügyosztály szintén becses adatokat nyújt. Ilyen szempontból az Óbuda, Diósgyőr, Miskolc, Huszt, Tokaj, Ungvár, Zombor, Arad városokra vonatkozó adatok érdemelnek elsősorban figyelmet. A kincstári uradalmak terményei, állatállománya nagy szerepet játszottak a katonaság, a királyi udvar, Ausztria ellátásánál. Az ügyosztály iratanyaga erre is bőséges anyagot tartalmaz. (Pl. tokaji bor szállítása az udvartartás részére, hús szállítása Bécsnek, gabona szállítása katonai raktárakba.) A kincstári uradalmak csak részben voltak házi kezelésben, a többit hosszabbrövidebb időre bérbe adták. II. József 1783. évi rendelkezései szerint a kincstári uradalmakat lehetőleg bérbe kellett adni. Azokat az uradalmakat, amelyekre a kincstárnak a sóbányászat, a sószállítás ellátása (fa, munkaerő, élelem) szempontjából szük-