Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

birtokainak ügyeit a „Jesuitica seu fundi studiorum", a vallásalap birtokügyeit a ,,Fundationalia, ecclesiastica et primatialia", az üresedésben lévő egyházi tisztségek javainak kezelését pedig a ,,Fundationalia, ecclesiastica stb." és az „Episcopalia" departamentumok intézték. Azok a kincstári birtoktestek, amelyeknek ügyeivel az „Oeconomica" departamentum foglalkozott, a következők voltak: óbudai, visegrádi, bocskói, diósgyőri, nagyváradi, aradi, hradeki, likavai, huszti, palánkai, zombori, peklini, püspökladányi, sóvári, szantovai, tiszaújlaki, tokaji, tarcali, ungvári, regéci, sárospataki uradalmak, az eszéki és a körösi (Horvátország) selyemtenyészet, a Tiszán inneni kiváltságos kerület (districtus Cistybiscanus). A komáromi hajóhíd ügyei is ide tartoztak. A Kamara kezelte a királyi család néhány birtokát is, így pl. a ráckevei, béllyei, magyaróvári uradalmakat, ezekért bért kellett fizetnie a bécsi udvari pénztárakba. A székesfehérvári őrkanonokság, mint állandóan betöltetlen egyházi tisztségnek birtokai szintén a Kamara kezelésében voltak. Ezeknek az ügyeit is az „Oeconomica" departamentum látta el. A birtokok gazdálkodásának és kezelésének irányítása több fontos feladatot rótt a Kamara gazdasági osztályára. Foglalkoznia kellett először is az egyes uradalmak személyzeti kérdéseivel: prefektusok, provizorok, kasznárok, épületfelügyelők, kertészek, ispánok, pénztárosok alkalmazási, elbocsátási, fizetési, fegyelmi ügyeivel. Az uradalmak személyzetében kézműveseket, műszaki alkalmazottakat (földmérőket, vízépítőket, építészeket) is találunk, az utóbbiak rendszerint csak szerződéses viszonyban álltak az egyes uradalmakkal. A birtokokon a gazdálkodás irányítása, mind az allodiális birtokok, mind az úrbéres földek tekintetében, szintén az ügyosztály munkája volt. Ellenőrizte a jövedelmek beszedését, a kiadásokat, az ezekről készített számadásokat. A gazdálkodás irányításában erősen megnyilatkoztak azok az elvek, amelyek ebben a korban a bécsi udvarnak Magyarországon a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos politikáját jellemezték. Mária Terézia — amint tudjuk — az osztrák ipar nyersanyagellátásának a biztosítása céljából nagy erőfeszítéseket tett Magyarországon ipari növények (festőnövények, len, kender, dohány) meghonosítására. Mivel e tervek megvalósítására elsősorban a kincstári uradalmakat (és a szabad királyi városokat) használták fel, az ügyosztály iratanyaga e kísérletekre sok adatot tartalmaz. Az állattenyésztés, elsősorban a lótenyésztés, a juhtenyésztés, a méhészet felkarolásáról a Kamarának szintén gondoskodnia kellett, ezekre vonatkozólag is sok értékes adalékot nyújt az ügyosztály iratanyaga. Az utasítások egyébként azt is előírták, hogy a kincstári uradalmaknak a mezőgazdasági munkák korszerűsítésében, a termények korszerű raktározásában is mintauradalmaknak kell lenniök. A kincstári uradalmakban ebben az időben a mezőgazdasági meliorációk mellett az ipari üzemek, manufaktúrák alapításával kapcsolatos kísérletek is figyelmet érdemelnek. E kísérletek természetesen csak olyan iparágakra vonatkoztak, amelyek jól beillettek a bécsi udvar gazdaságpolitikai elképzeléseibe. A kötélgyártás, a pokróckészítés, esetleg a posztógyártás, mint a katonaság ellátását megkönnyítő iparágak, azonkívül a selyem feldolgozására létesített fonodák említhetők meg itt elsősorban. Manufaktúrák alapításával főleg a dél-magyarországi uradalmakban találkozunk (Bácska, Bánság, Szlavónia).