Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

2. Iratok (Acta fundationalia, ecclesiastica et primatialia) 3. Lajstromkönyvek mutatóval 4. Mutató 1773-1785 1783-1785 1785 48 csomó 3 kötet 1 kötet A Magyar Kamara egyházi és vallásalapi ügyekkel foglalkozó ügyosztálya többféle feladatot látott el. Ezek a feladatok több esetben nem is kapcsolódtak szorosan egymáshoz, legfeljebb annyiban, hogy az ügyek zöme egyházi (katolikus és görögkatolikus) vonatkozású volt. Az ügyosztály feladatai között szerepel a kincstári uradalmakban a kegyúri jog (ius patronatus) gyakorlásával kapcsolatos ügyek intézése. A vallás- és az iskolaügy a kincstári uradalmakban a Kamara gondjaira volt bízva. Ennek kapcsán gondoskodnia kellett templomok, paplakok, iskolák, tanítói lakások építéséről, azok tatarozásáról. Az ezzel kapcsolatos adminisztratív, gazdasági ügyeket ez az ügyosztály intézte, az építkezések műszaki része az építési ügyosztályra (Aedificialia seu aedilia) tartozott. A Kamarának kellett gondoskodni a papokról és tanítókról, ezek fizetéséről, s fedeznie kellett az uradalmi plébániákkal és iskolákkal kapcsolatos egyéb kiadásokat. A Kamara nemcsak a kincstári uradalmakban, hanem a Kamara kezelésébe került minden egyéb birtokon (vacans püspökségek javai, a tanulmányi alap és a vallásalap birtokai) ellátta ezeket a feladatokat. Az ügyosztály másik fontos feladata volt az olyan üresedésben lévő egyházi méltóságok és tisztségek, elsősorban érsekségek és püspökségek javainak a kezelése, amelyeknek egyházi személy részére való adományozása királyi jog volt. A király ezt a jogát a Kamarán keresztül gyakorolta. Az ilyen egyházi birtokot a haszonélvező egyházi személy halálával azonnal kamarai kezelésbe vettek. A Kamara kezelésébe került birtokra egy kamarai és egy egyházi megbízottat küldtek ki, akiknek irányításával vagyonleltárt vettek fel, s erről az uralkodónak jelentést küldtek. A birtok gazdálkodásának irányítása, a számadások elkészítése a kamarai megbízott dolga lett. Az egyházi megbízott nem avatkozhatott a gazdálkodás ügyeibe, a birtokon végrehajtott fontosabb újításokat és meliorációkat azonban vele is közölni kellett. Az uradalmak személyzetét általában meghagyták, ezek az üresedés idején kamarai irányítás mellett működtek. A kamarai megbízottnak gondoskodnia kellett arról, hogy a kamarai kezelésben lévő egyházi javak a jövedelmek 10%-át kitevő, s a lelkészpénztárnak járó egyházi segélyt (subsidium) és a 10%-nyi erődítési subsidiumot rendszeresen befizessék. (Ezt az adót természetesen nemcsak üresedés esetén kellett fizetni.) Az elhalt egyházi személy ingó vagyonának ügyében szintén a Kamarának kellett intézkednie. Az ingóságokat két egyházi és egy kamarai személy leltározta. Az ún. Kollonich-féle conventio alapján, amelyet az ingóságok elosztásánál alkalmaztak, a könyvek és az egyházi eszközök az egyház tulajdonába kerültek, a fennmaradt vagyon egyharmadát egyházi célokra kellett fordítani, egyharmadát a királyi kincstár kapta, egyharmadából fedezték a temetési költségeket, s elégítették ki az esetleges örökösöket. A megüresedett egyházi méltóságok birtokai jövedelmének, az ún. intercalaris jövedelmeknek felét a katolikus egyház (lelkészpénztár), felét pedig a kincstár kapta meg. fi. József 1783-ban a királyi adományozás alá eső egyházi javadalmak intercalaris be-