Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

gyaróvári uradalom évi 122 000 Ft-nyi bevétele a királyi udvar pénztárába, a béllyei uradalom évi 62 000 Ft-ja, a ráckevei uradalom 36 000 Ft-ja a császári titkos pénztárba folyt be. A modenai uradalomért (Arad megye) évi 129 000 Ft-ot kellett kifizetni a modenai hercegnek. (Praesidialia. E 68. Erdődy Extraserialia 73. sz.) A pénztári ügyosztály hatáskörének pontosabb körülírása céljából szükséges megjegyezni azt, hogy a harmincadhivatali, sóhivatali és uradalmi pénztárak a pénztári ügyosztályon kívül még a megfelelő ügyosztályok alá is tartoztak (Salinaria, Tricesimalia, Oeconomica). A fenti jövedelmeket a kamarai pénztárak, mint a Kamara gazdálkodásából, a Kamara tevékenységéből származó jövedelmeket szedték be. A kamarai pénztáraknak és tisztviselőknek ezeken kívül többféle, az államkincstárt illető adóféleséget, taksát és cenzust is be kellett hajtaniok. Ezek közül sok munkájuk akadt a zsidók türelmi taksájának a beszedése körül. A zsidók, az országban való megtörésük fejében a XVIII. sz. első felétől kezdve fizették rendszeresen a türelmi taksát (taxa tolerantiae). A türelmi taksa ügyeinek az intézésére Mária Terézia 1749-ben helytartótanácsi-kamarai vegyes bizottságot nevezett ki. (Elnöke egy kamarai tanácsos volt, tagjai két helytartótanácsi és egy kamarai tanácsos.) Ez a bizottság állapodott meg a zsidóság vezetőivel a fizetendő taksa ügyében. A zsidó türelmi taksa ügyeit intéző vegyes bizottság 1769-ben beleolvadt a gazdasági vegyes (kamarai-helytartótanácsi) bizottságba. A vegyes bizottság révén tehát a zsidó türelmi taksa ügyeinek az intézése két kormányhatóságra, a Helytartótanácsra és a Kamarára tartozott. A Helytartótanács intézte a taksa adminisztratív ügyeit, a Kamara pénztári szervezete segítségével a türelmi adó beszedését. Magának a taksának az összeírásáról, a behajtásáról a zsidó községek vezetői, a vármegyék és a városok gondoskodtak, ez általában nem a kamarai tisztviselő dolga volt. Késedelmes befizetés esetén azonban az illetékes kamarai tisztviselő hatósági segítséget vagy esetleg karhatalmat kérhetett. A türelmi taksa befizetését a kamarai tisztviselőknek kellett nyilvántartania és a befizetésekről jelentést tennie. Az egész ország zsidóságára kivetett türelmi taksa évi összege ebben az időben 50 000 Ft volt, 1768-ban 80 000 Ft-ra emelték. Az ügyosztály anyagában egyébként nemcsak a türelmi taksa beszedésére, hanem a vegyesbizottság működésére vonatkozó iratok is találhatók. A Kamara adminisztrálta és szedte be a szabad királyi városoktól a kincstárnak járó királyi cenzust és az országgyűlési taksát (taxa diaetalis). A királyi cenzust a szabad királyi városoknak, mint királyi jószágoknak földesúri szolgáltatásként kellett fizetniük igen régi joggyakorlat alapján. A cenzus nem volt nagyösszegű adó, mert a városok egy része mentességet élvezett vagy ehelyett más szolgáltatást teljesített, mint pl. a bányavárosok, amelyek a bányák részére cenzus címén fát szállítottak. Egyes városok cenzusát a király főúri családoknak adományozta el, több város pedig más különféle jogcímen nem fizette a cenzust. A Kamarát a királyi cenzus fizetése körüli tisztázatlan viszonyok miatt 1770-ben a kérdés megvizsgálására utasították. A cenzus évi átlagösszege az 1770-es években csak 1 050 Ft volt. A taxa diaetalis-t a szabad királyi városok az egyes országgyűlések alkalmával fizették a királyi udvartartás és az országgyűlés költségeire. Az esetenként kivetett taksa elég nagyösszegű terhet jelentett a városok számára. Ebben az időben (1773—1785) azonban nem volt országgyűlés, így a Kamara gyakorlatilag a kérdéssel ekkor nem is foglalkozott.