Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A Kamara gondoskodott a jász-kunok taksájának a beszedéséről is. A jász-kun kerület, mint közvetlenül a király (a nádor) alá tartozó kiváltságos kerület évenként 12 600 Ft taksát fizetett a kincstárnak. A Kamara jövedelmei közé tartozott a cukorra, csokoládéra, kakaóra és a teára kivetett adó is, amely évi 75 100 Ft-ot tett ki (Zuckeraufschlag, Imposto). A kamarai pénztárak vették fel a magánszemélyektől a kölcsönöket az 1774-ben felállított hitelfőpénztár számára. Ezek az összegek a pozsonyi főpénztáron át kerültek a hitelfőpénztárba. A pénztári ügyosztály hatáskörébe tartozott egyéb kölcsönök felvételének adminisztrálása is. A fentieken kívül még számos, kisebb bevétel és jövedelem adminisztrálása adott munkát a pénztári osztálynak, mint pl. a kincstárt illető különféle büntetéspénznek, amelyeket az uzsora miatt elítéltektől, a pénzhamisítóktól, csempészés miatt elítéltektől hajtottak be. A bevételekhez hasonlóan a pénztári kiadások adminisztrálása is a pénztári ügyosztály hatáskörébe tartozott. A pénztári kiadások természetesen szintén igen különbözőek voltak. Tájékoztatásul csak a fontosabbakat soroljuk fel. A legnagyobb összeg, amit a kamarai pénztárnak évenként ki kellett fizetnie, a bécsi főpénztárba szolgáltatandó, ekkor általában évi 1 900 000 Ft-ot kitevő udvari kvóta volt. Ezen kívül a bécsi titkos pénztárba fizették be a sóvári kerület sóbányáiért, a béllyei uradalomért és a ráckevei uradalomért járó béreket. A Cabinetscassába titkos kiadásokra évi 40 000 Ft-ot, a bécsi Bancodeputationnak a komáromi uradalom jövedelméből évi 13 690 Ft-ot kellett folyósítani. A fennmaradó összegből kellett fedezni a Kamara adminisztrációs költségeit, a kincstári építkezéseket, az összes kormányhatósági tisztviselői fizetéseket, a különféle nyugdíjakat és juttatásokat, szálláspénzeket, a Magyar Kancellária számára fizetendő hozzájárulást, a nemesi testőrség, a koronaőrség költségeit, az évi kamatokat, a tőketörlesztéseket, a vallási alapítványoknak szánt összegeket és a rendkívüli kiadásokat. A kamarai adminisztráció kiadásaival kapcsolatos ügyekkel (fizetések, útiköltségek, irodai költségek), továbbá az építkezések kiadásainak ügyeivel a pénztári ügyosztályon kívül a megfelelő ügyosztályok (Tricesimalia, Salinaria, Oeconomica stb.) is foglalkoztak, sőt a fizetésekre vonatkozóan az utóbbiakban több adat található. Teljesen a pénztári ügyosztály kutatáskörébe tartoztak azonban a külső, nem a Kamarával kapcsolatos kiadások, pl. a helytartótanácsi tisztviselők fizetése, irodai költségei, a bírósági személyzet fizetése stb. A kamarai pénztári szervezet nemcsak a kincstárt illető jövedelmeket és bevételeket kezelte, hanem az állami felügyelet alatt álló alapítványi és egyéb birtokok jövedelmeit is. Az üresedésben lévő egyházi tisztségek kamarai kezelésben lévő javadalmai után az ún. egyházi subsidiumot a kamarai pénztárak vételezték be, s juttatták el a Helytartótanács felügyelete alatt álló pozsonyi lelkészpénztárba. A be nem töltött egyházi tisztségek (főleg püspökségek) hivatalainak jövedelmeit szintén a Kamara kezelte, a jövedelmek felét a kincstár használta fel, felét egyházi célokra kellett fordítani. Nemkülönben az egyházi személyek halála után maradt ingóságokból, amelyet a Kollonich-féle conventio szerint kellett megosztani (1. Fundationalia, ecclesiastica. E 54.), a kincstárra eső 1/3 részt is a kamarai pénztárak vették át. Az ebben a korszakban keletkezett két nagy vagyonnal rendelkező alapítvány, a