Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

CASSAE, TAXAE TOLERANTIAE JUDAICAE, TAXAE JAZYGUM, CENSUUM REGIORUM ET DIAETALIUM LIBERARUM REGIARUMQUE CIVITATUM (Pénztári osztály) 1773-1785 46 csomó, 26 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek: a) Pénztári ügyek (Protocolla cassae, in cassae negotio) 17731785 13 kötet b) Adóügyek (Protocolla taxae tolerantiae Judaicae et Jazygum necnon censuum Regiorum et diaetalium liberarum Regiarum civitatum) 17731785 10 kötet 2. Iratok (Acta cassalia) 17731785 46 csomó 3. Mutatók (Cassalia) 17831785 3 kötet A Magyar Kamara legfontosabb feladata volt a különféle kincstári pénzjövedelem beszedése s különféle állami célokra való kiadása. A Kamarának erre a célra hatalmas pénztári hálózat állott a rendelkezésére. Ennek a pénztári hálózatnak a munkáját a pénztári osztály irányította. A pénztárhálózat csúcsán a pozsonyi, 1784-től budai kamarai főpénztár (officium solutorium, Hauptzahlamt) állott, amely a Kamara egyik legfontosabb központi szakhivatala volt. Személyzete pl. 1781-ben a pénztárigazgatóból, a pénztári ellenőrből, a pénztárosból, a számfejtőből (liquidator), 3 pénztártisztből, 2 hitelfőpénztári tisztből, 3 járulnokból (accessista), fűtőből, futárokból és hajdúkból tevődött össze. A pozsonyi főpénztár mellett Szegeden, Eszéken, a Szepesi Kamara fennállása idején (1774-ig) Kassán volt még kamarai pénztár. Külön pénztárt állítottak fel a fiumei és a bánsági kerületben. A pénztári hálózat alsó fokán sóhivatalok, harmincadhivatalok, uradalmi tiszttartóságok voltak, amelyek természetesen a sóellátás, a vámok kezelése, a gazdálkodás mellett vidéki kamarai pénztárak gyanánt is működtek. Főleg a nagyszámú sóés harmincadhivatali pénztárak révén vált a Kamara pénztári szervezete valóban igen kiterjedt, az egész ország területét behálózó pénztári szervezetté. A pénztári szervezet ismertetése után áttekintést adunk a különféle pénzbevételekről. A Magyar Kamarának általában három fő jövedelmi forrása volt: a harmincadvám, a sójövedelem és a kincstári uradalmak jövedelme. Levonva a bevételekből a harmincad-, a sóhivatalok és az uradalmak szokásos kiadásait, 1772—1777-ig ezek a jövedelmi ágak évi átlagban a következő tiszta bevételt adták: harmincadbevétel 768 199 Ft, sóbevétel 2 393 870 Ft, az uradalmak jövedelme, beleértve a komáromi és a szolnoki hídvámot is 580 860 Ft. A legnagyobb bevételei a Kamarának tehát a sóeladásból, a sómonopóliumból eredtek. A rendkívüli jövedelmekhez lehet számítani a különféle kamarai haszonvételek és épületek bérbeadásának a pénzbevételét. A lublói és a podolíni uradalmak jövedelmét, azonkívül aló szepesi város cenzusát nem számították a Kamara bevételei közé, mert ezeket Bécsbe kellett felküldeni. Ezenkívül a ma-