Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

1773-1785 A MAGYAR KAMARA AZ 1772. ÉVI REFORMTÓL A HELYTARTÓTANÁCCSAL VALÓ 1785. ÉVI EGYESÍTÉSIG ÜGYOSZTÁLYOK SZERINTI ÁLLAGOK Az ügyosztályi rendszer bevezetése (1773. január 1-től) lényeges változást hozott a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetésében és az iratanyag irattári rendszerében. A jegyzőkönyv (protocollum exhibitorum) — amint a bevezetésben említettük — egyben iktatókönyv is volt. Az egyes departamentumok és referenciák jegyzőkönyvei illetve jegyzőkönyvi ívei az ügyek elintézése után az iratokkal együtt kerültek az irattárba. Ott, a már az iktatóhivatalban megállapított departamentumok szerinti beosztást megtartva, a jegyzőkönyveket az iratokról leválasztották és egy-egy departamentumon belül jegyzőkönyvi és külön akta-sorozatot létesítettek. Az egyes ügyosztályok jegyzőkönyveit évenként egy vagy több kötetbe kötötték. Ha egy ügyosztályon belül több referencia volt, akkor azt a referenciabeosztást a jegyzőkönyvek bekötésénél is figyelembe vették, úgyhogy egy-egy referencia évi jegyzőkönyvanyaga külön-külön kötetbe került (pl. a Civitatensia és az Oeconomica ügyosztályoknál). A jegyzőkönyv-kötetek belső szerkezetében is lényeges változás következett be. A jegyzőkönyvek minden évben 1-től kezdődő sorszámmal ellátott tanácsülések (sessio) szerint követik egymást. Minden ülés jegyzőkönyvében a tételek 1-től kezdődő sorszámmal vannak beírva, a jegyzőkönyv végén lehetnek „extra numerum" tételek is. Az egyes ülések jegyzőkönyvei elől feltüntetik az ülés számát, idejét, az ügyosztály, az ügyben intézkedő referens és a titkár nevét. Feltüntetik a tanácsülésen résztvevők, az elnök, vagy az alelnök, a tanácsosok, a titkárok, fogalmazók, a számvevő, a tanácsi jegyző nevét is. A felsorolás után tételszámok szerint balhasábon a referátumok (ezek lényegében az iktatóhivatalban az iratokról készült kivonatok vagy terjes szövegek), jobbhasábon pedig a tanácsi döntések következnek. (Az utóbbiakat a tanácsi jegyző a megfelelő tételekhez utólag jegyezte be.) Az 1772—73. évi átszervezés egyik újítása volt a protocollum currens bevezetése. A protocollum currens vezetését, bár ezt már az 1772. november 14-i utasítás kísérőrendelete is elrendelte, csak 1779 végén kezdték meg.

1 A kurrens ügyek jegyzőkönyve minden ülésnél a sessionalis ügyek jegyzőkönyve után következik, tételszámozása külön 1-től kezdődik. A protocollum currens is feltünteti az ülés számát, az ülés idejét, az ügyosztály, az illetékes előadó tanácsos és titkár vagy fogalmazó nevét. Ezután balhasábon az irat kivonatát, jobbhasábon pedig az elintézést tartalmazza. Az utóbbit a kurrens ügyek esetében már az iktatóhivatalban a jegyzőkönyvbe vezették, úgyhogy a tanácsülésen ezt már csak tudomásul kellett venni. A Kamaránál az iratok irattári rendszerének alapegysége 1773-tól kezdve az ügyirat, az akta. (Az ügy elintézése kapcsán keletkezeiét iratok összessége, az ügyindító