Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

PROTOCOLLUM RELATIONUM COMMISSARIORUM REGIORUM (Királyi — kamarai biztosok jelentései) 1569—1639 1 kötet Királyi (kamarai) biztosok jelentései. (Protocollum relationum commissariorum regiorum in diversis negotiis delegatorum, Suae Maiestati et Camerae R.H. praestitarum) 1 kötet A Magyar Kamara saját belső tisztviselői közül gyakran küldött ki egy-két személyt biztosi minőségben a különböző jövedelmi ágak helyzetének helyszíni megvizsgálására, adott kamarai feladatok helyszíni megoldására. A kiküldetéseket a feladatot részletesen ismertető instrukciók előzték meg. E biztosok munkájukról — a feladat nagyságától függően — rövidebb vagy hosszas jelentésekben számoltak be, amelyek alapján aztán a kamarai tanács tárgyalta az illető ügyet, döntést hozott. A biztosi jelentéseket megfelelően értékelték és megbecsülték, hiszen azok egy-egy szűkebb vagy tágabb kamarai igazgatási terület helyzetét többnyire összefoglalóan ismertették, ez lehetett az oka, hogy a nagyrészt eredeti jelentések egy csoportját még a XVII. században kötetbe kötötték. így keletkezett a jelen kötet. Hogy miért éppen ezeket a jelentéseket válogatták ki az ugyanezen évkörben keletkezett, feltehetően sokszorta több biztosi jelentés közül, nem tudjuk; a kötet tartalma meglehetősen vegyes. A jelentések közül több foglalkozik egy-egy országrész hadiadó, ingyenmunka adminisztrációjával, a jelentések zöme egy-egy kamarai uradalom helyzetével, ill. a kincstár számára lefoglalt birtokok, vagy átmenetileg kamarai kezelésbe vett egyházi javak átvételével avagy éppen visszabocsátásával foglalkozik. (A konfiskációkat vagy üresedésben levő egyházi javak átvételét mindig kamarai bizottságok végezték. Ilyen esetben részleteiben megvizsgálták a birtokok állapotát, összeírást és leltárt készítettek az ingatlan és ingó javakról, s javaslatot tettek a birtok hasznosítására nézve.) Található még az iratok közt néhány vizsgálati jelentés pl. jobbágypanaszok ügyében, harmincadok és egyéb kamarai jövedelmi ágak ellenőrzése kapcsán. Egy terjedelmesebb jelentés (másolat) 1614-ből a Magyar Kamara általános helyzetét, jövedelmeinek állapotát, azok növelésének lehetőségeit taglalja; ez azonban nem bizottsági jelentés, hanem magának a Magyar Kamarának a királyhoz írt felterjesztése. A kötetbe fűzött jelentések lapjait 1—301-ig a XVII. században folió-számokkal jelölték meg, az ezután következő 1610-i hiteleshelyi vizsgálat, a mutató és egy 1612-i vizsgálat lapjai számozatlanok. A 209. folióig a jelentések időrendben következnek egymás után (1569—1639), a továbbiak azonban minden rendszer nélkül. Még a XVII. században egy 4 lapra terjedő, rövid, sommás bejegyzéseket tartalmazó mutatót készítettek az iratokhoz, amely általában a bizottsági jelentés tárgyát képező hivatal, birtok stb. nevét kivetítve néhány szavas tartalom-megjelöléseket ad és utal a foliószámra. (A mutató a legutolsó irat előtt van elhelyezve.) A mutató segítségével lehet a kötet tartalmában tájékozódni.