Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)
IRATOK - E 168. Aszalay István kamarai tanácsos, alországbíró
E168. ASZALAY ISTVÁN KAMARAI TANÁCSOS, ALORSZÁGBÍRÓ 1613-1693 3 csomó Iratok, 1613—1693. 3 csomó Aszalay István Abaúj megyei középnemesi családból származott, maga már élete nagy részét távol töltötte ettől a vidéktől: Sopron megyei birtokaival foglalkozott a legtöbbet, hivatása pedig városokba, várakba szólította. Már fiatalon, az 1610-es évek elején, tanácsosa lett a magyar kamarának. Nem sokkal utóbb az ország legelőkelőbb családaihoz állott át familiárisi szolgálatra, s ilyen minőségében látta el előbb Forgách Zsigmond, Thurzó Szaniszló, majd Esterházy Miklós, végül Draskovich János alatt a nádori titkár tisztét. Titkárkodása alatt átmenetileg törvényszéki esküdtjegyzőséget is viselt; 1648ban már nádori ítélőmester volt. Még az utóbbit megelőzően különleges megbízatást kapott: a linzi béke után Felső-Magyarországra küldték ki — más urakkal együtt — királyi biztosnak a Ferdinánd és I. Rákóczi György közt elintézendő ügyek lebonyolítására. 1646-ban már királyi tanácsosi címet viselt. Elete végén ismét magasabb országos funkciókat kellett ellátnia: 1650-51-ben alországbíró, 1652-ben visszatér egykori munkahelyére: a kamara tanácsosa lesz, s többször küldik ki jogi szakértőként vagy felsőmagyarországi biztosként, a végvári őrségek fizetése és a harmincadok körüli rendellenességek felszámolására. Ebből az időből vannak adatok országgyűlési követi és jogtudósi munkásságára is. Úgy látszik, kamarai tanácsosi működése idején érte őt a halál (1657-ben?). A kincstár — nyilvánvalóan, mert nem maradtak utódai — csakhamar rátette a kezét birtokaira és irattárára. A Rákóczi-jövedelmek XVU. század végi elszámolása bizonyára utólag — talán tévedésből — került a levéltárba. A család más ágai jóval később is virágzottak. Az iratanyag túlnyomó része az Aszalay Istvánhoz írott levelekből áll, köztük néhány Aszalay-féle levélfogalmazványból. Akad több levélmásolat és néhány hivatali irat is. Aszalay levelezése igen széleskörű volt; az ország leggazdagabb nagybirtokosainak legtöbbjével is sűrűn váltott leveleket, de egyháziakkal, középnemesekkel és otthoni gazdaságának irányítóival is. Nádori titkári és ítélőmesteri szolgálata idején az ország legkülönbözőbb részeiről fordultak hozzá a birtokos urak: vagyonjogi ügyeikben, elsősorban természetesen a nádor bírói illetékessége alá tartozókban, tanácsért, pártfogásért, városok a kiváltságaik dolgában. Volt, aki hozzátartozóját, ismerősét ajánlotta be nála, vagy a közállapotok miatt panaszkodott. A kérések, panaszok egy része a nádorhoz szólt, akivel — távollétében — Aszalay ugyancsak leveleket váltott. A királyi biztosi megbízatás elvállalása óta Aszalaynak az országos politika, elsősorban az Erdéllyel való kapcsolat kérdéseivel is foglalkoznia kellett. Az előbbi tárgyban a fejedelemmel és erdélyi urakkal is levelezett. Bécsi, pozsonyi politikai, hadi hírek jutottak be hozzá, állandóan foglalkoztatta az egyházpolitika. Pázmánytól a többi főpapon és az urakon át az alsóbb papságig szinte mindenkivel kicserélte ez irányú értesüléseit és nézeteit, egyházi intézmények küldték meg neki nyomtatványaikat.