Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 150. Acta ecclesiastica

E 150. ACTA ECCLESIASTICA (Egyházi iratok) XVI-XIX. század 27 doboz, 8 kötet 1. Iratok, XVI—XIX. század. 27 doboz 2. Lajstrom (Extractus documentorum), XVI—XIX. század. 4 kötet 3. Mutató (Index litteralium documentorum), XVI—XIX. század. 4 kötet A kamarai archívumnak az 1760-as években megindult iratrendező és lajstromozó munkái során először a kincstár vagyonjogi érdekeit biztosító legfontosabb iratokat állították össze gyűjteményekbe és jegyzékeitek. Utánuk került sor az egykori történetkutatás szempontjából fontos iratokra, majd — legvégül, valószínűleg 1780 körül — az egyházi vonatkozásúakra. Az utóbbiak gyűjteménye — az Acta ecclesiastica, — amelynek lajstromozásával nem készültek el teljesen, s amelyet hasonló tartalmú darabokkal később is kiegészítettek, főleg a kamara rendezetlen irataiból tevődött össze, köztük szétesett hivatali irattárakból, egyházi személyek hagyatékából, egyházi vonatkozású iratoknak a kamara számára készült másolataiból. Utóbb néhány rendház kamarára szállott iratai is itt kaptak helyet. Az 1527 előtti darabokat később a Mohács előtti gyűjteménybe osztották be, néhány iratot pedig Jugoszláviának adtak át. A gyűjtemény darabjainak túlnyomó része természetszerűen a kincstárt és az egyházat közösen érintő ügyeket tárgyal, de belső egyházi ügyeket is: a püspökségek ugyanis gyakran voltak — hosszabb-rövidebb ideig — kincstári kezelésben, s a nem szigorúan fiskális vonatkozású iratok ilyen alkalmakkor jutottak a kamarához. Ez elsősorban a XVI. században fordult elő, amikor az egyház dezorganizációja idején az iratanyag sorsát nem mindig a szigorúan jogszerű illetékesség szabta meg. A XVII. századra az ilyen természetű iratok száma csökken, hogy a XVHI. századra szinte teljesen eltűnjenek; ezzel párhuzamosan általában az iratok száma is csökken: a XIX. századból már csak kevés, utólag beillesztett irat maradt ránk. A gyűjteménybe sorolt daraboknak csupán kis része szolgáltat adatot a politikatörténet, elsősorban az egyházpolitika története számára. Az ellenreformáció és a vallásszabadságért folytatott küzdelem idején tiltakozások, panaszok hangzanak el az országgyűlések vallásügyi cikkelyei, az átvonuló seregek erőszakoskodásai ellen, jelentések, rendeletek készülnek és bizottságok intézkednek a templomok hovatartozása, lelkészeknek várőrségek közt való tartózkodása, protestáns papoknak nyújtott, meg nem engedett támogatás ügyében, vallatásokat tartanak papok kiűzetéséről. A szatmári béke után érseki amnesztia hirdet kegyelmet a szabadságharc résztvevőinek. A főpapoknak (nem egy közülük magas világi méltóságot is viselt) a királlyal vagy kormányhatóságokkal folytatott levelezése részben ugyancsak túlmutat a szorosan vett egyházi vonatkozásokon. Kisebb rendházak alapítása, főpapok, adminisztrátorok és az alacsonyabb rangú papok kinevezése, beiktatása, kegyúri jog adományozása a privilégiumokon kívül még egy sereg más irat termelésével járt együtt, mint levelezés az előzetes tárgyalások, a viták