Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 150. Acta ecclesiastica

anyagáról, vagy a kinevezési feltételekről; beiktatásról szóló tudósítás. Új egyházi építkezések esetén az érdekelt felek telket, segélyt kértek a királytól, illetve a kamarától, vagy a pápa engedélyezte nekik az őt illető jövedelem egy részének felhasználását. Az iratok legnagyobb része a magyarországi római katolikus egyház anyagi ügyeinek intézésével kapcsolatban keletkezett. Az érsekségek, püspökségek, káptalanok, rendek, rendházak stb. mindenekelőtt birtok- és más ingatlanjogaikat kellett hogy biztosítsák. Ezért őriztek meg adásvételi ügyeket rögzítő bevallóleveleket (fassionales), birtokbaiktató leveleket, zálogleveleket, egyházi birtokügyekben intézkedő királyi rendeleteket, szerződéseket, birtokjogi tárgyú jelentéseket, véleményeket, beadványokat, levélváltást. Ezekben az egyházi szervek egymással, kincstári hatóságokkal, közületekkel és magánosokkal szemben fennálló ügyeiket tisztázták. Egyházfők halála alkalmával gyakran szállottak ki a helyszínre a kincstár megbízottai abból a célból, hogy az elhunyt javait leltározzák, szükség esetén lefoglalják, a birtokokat s a belőlük befolyó jövedelmeket kezeljék. Ilyen vonatkozású királyi utasítások, a királyhoz írt jelentések, vélemények, leltárak, nyugták, levelek nem kis számban maradtak ránk. Ki kellett védeni az egyházi vagyon ellen intézett támadásokat is, amilyenek a birtokfoglalás, gazdatiszti kártétel, állat- és terményeihordás vagy más hatalmaskodások voltak. Ezekre vonatkozóan peres iratok — köztük sok hiteleshelyi jelentés, tanúvallatás, bizony ságlevél, határjárás, ítéletlevél, intés, tiltakozás, levelek, jelentések maradtak ránk. Megőrizték az egyházi birtokokon folyó gazdálkodás és az egyházi jövedelemkezelés iratait is: gazdasági tiszteknek, ellenőrzésre kiküldött bizottságoknak adott utasításokat, birtok- és szőlőösszeírásokat, majorságleírásokat, becsléseket, számadásokat (elszámolási, bevételi könyveket), birtokokról, termésről jövedelmekről, adósságról, költségekről, tiszti fizetésekről, épületekről készített kimutatásokat, konvenciókat, fizetéskiutalásokat, nyugtákat, tisztviselők tevékenységére, korcsmabérleti és vámjövedelmekre, alapítványokra, pénzüzletekre, csődökre, a plébánosoktól a püspökökhöz befolyó pénzjövedelmekre vonatkozó aktákat, az egyházi jövedelmekről a kincstárnak szóló felvilágosításokat. Fontos jövedelemforrás volt az egyházi tized; adminisztrációjának sok írásos emléke maradt: királyi kiváltságlevelek, dézsmaárenda szerződések és kötelezvények, nyugták, a behajtással kapcsolatos rendelkezések és felhívások, levelezés vagy a dézsmaszedés során keletkezett pörös ügyek iratai (pl. kincstári tiltakozás a dézsma másnak való bérbeadása ellen, megyei törvényszéki ítéletlevelek, tanúvallatások stb). Az egyházi javakra vonatkozó iratokkal keverten őrizték meg az egyháziak birtok- és jövedelemügyeivel kapcsolatban keletkezett iratokat is: végrendeleteket, adományleveleket, adásvételi szerződéseket, bevallóleveleket, birtokokról, jövedelmekről készített jegyzékeket, az öröklésre vonatkozó rendeleteket. Az ingatlanok mellett az egyház ingóvagyonát is gondosan számontartották: kegytárgyakról, ruhákról, edényekről vettek fel jegyzékeket; olykor hosszas jogi processzus folyt a török elől elrejtett egyházi javak ügyében. Az egyházi birtokosok kezén lévő falvak, városok népének ügyei is számos írásos emlékben hagytak nyomot. A jobbágyközségek és az egyes parasztemberek kérvényekben fordultak egyházi földesurukhoz, máskor a kiküldött királyi biztosokhoz: régi kiváltsá-