Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 148. Neo-regestrata acta

jelentések, véleményezések, kérvények, levelek, számadások, összeírások, kimutatások, családfák, lajstromok stb.) pedig hasonlóképp jogbiztosító vonatkozásuk miatt kerültek a gyűjteménybe. A felsorolt irattípusok túlnyomó része földbirtoklási jogot biztosít, vagy pedig a földön kívül házak és más ingatlanjavak, állatok, eszközök, ingóságok, pénz birtoklásával van kapcsolatban. A perek leggyakoribb kiváltó okai adományok, zálog-, adásvételi, csere- és kölcsönügyletek, birtokelkobzások, örökösödési ügyek (teánynegyed, hozomány) voltak, máskor hatalmaskodás miatt kezdődtek. A feudális birtokjog világában a parasztság általában csak passzív szereplőként lép föl, mint jobbágyfelszabadítás vagy jobbágytelek-csere részese, máskor elhajtott jószágai, szökése vagy az általa fizetendő adó, tized lesz az urak közti pör tárgya. Mindezeknek az iratoknak csak egy része közvetlenül kincstári vonatkozású, a többi magánosok egymás közti ügyeire vonatkozik. Megőrzésük közvetve mégis kincstári érdeket szolgált, ahogy például az utóbb a kincstár kezére került birtokoknak századokkal korábbi sorsára vonatkozó iratok. A birtokjogi iratok között a politikatörténet nem egy fejezetének is fontos forrásai lelhetők fel, különösen a hűtlenségi perekben, a birtokkobzások irataiban. Legjelentősebbek a XVII. századi függetlenségi mozgalmak iratai, köztük a Wesselényi-összeesküvés és az első kuruc fölkelés részeseinek birtokirataival, az ellenük indított pörök során lezajlott vallatások jegyzőkönyveivel, a rebellisektől vett kötelezőlevelekkel. Helyenként köztörténeti vonatkozású iratokat is beillesztettek a Neo-regestrata actába, így az 1591-i császári-erdélyi tárgyalások anyagát, leveleket, amelyekben a király hűségre buzdít, vagy amelyekből ismert közéleti személyek haláláról értesülünk. Nem egy adat található, mely a városok, harmincadhivatalok életére, kamarai tisztviselők viselt dolgaira, az országhatár ügyére vonatkozik. A XVIII. századtól az említett irattípusok egyre inkább háttérbe szorulnak, és mindjobban átadják helyüket a kamarai ügyintézés során keletkezett iratoknak. Királyi leiratok, társhivatalok átiratai, a kincstári jogügy igazgatóságtól, fiskálisoktól, harmincadosoktól, udvarbíróktól, az irattártól, a számvevőségtől, a levéltárigazgatótól küldött jelentések, vélemények, kincstárra háruló birtokok feljelentései, kérvények futnak be. A kamara feliratok, átiratok és az alacsonyabb rangúakhoz küldött dekrétumok, utasítások, levelek formájában válaszol rájuk, megkereséseket küld káptalanokhoz, vizsgálatokat végeztet, birtokösszeírásokat, ár-, termés-, jövedelem-, robot- és tisztviselői létszám-, fizetéskimutatásokat, kárbecsléseket, határrajzokat, tervrajzokat, térképeket, iratjegyzékeket, levezetéseket készíttet birtokok örökléséről, kincstárra hárulások előzményeiről, bizottsági iratokat, jegyzőkönyveket őriztet meg. Mindezeknek az iratoknak jó része a Neo-regestrata actdba kerül, elsősorban azok, amelyeknek nagyobb jogbiztosító értéket tulajdonítottak. Különösen a megszűnt szepesi kamara és a kamarai adminisztráció iratait tartották érdemesnek itt megőrizni. Kamarai gazdálkodási vonatkozások mellett (mint egy-egy uradalom egész gazdasági adminisztrációjának iratai vagy kincstári dohánytermesztésre vonatkozó darabok) itt már a máshonnan: bányákból, adókból, harmincadokból, kereskedelemből, pénz-, kölcsön-, később kötvényügyletekből, kincstári építkezésekből származó kincstári jövedelmek is nagyobb súllyal vannak képviselve. A királyi kamara iratain kívül itt helyezték el a Rákóczi-szabadságharc hivatali szervezetének számos gazdasági iratát, elsősorban Rákóczinak a Consilium Oeconomicumhoz