Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 148. Neo-regestrata acta

és a hannincadhivatalokhoz bánya, pénzverési és kinevezési ügyekben intézett dekrétumait. A történeti kutatás számára a Neo-regestrata acta elsősorban a magyarországi birtokés helytörténet példátlanul gazdag lelőhelyeként használható. Kirajzolódik belőle az ország legnagyobb uradalmainak, a városok és községek ezreinek birtokosváltozása, sok, a birtokokra és rajtuk lejátszódott eseményekre vonatkozó részlettel együtt. Megismerhető számos nagy- és középbirtokos család élettörténete és birtoklástörténete. A legjelentősebbek: a Báthoryak, a Thökölyek, a Rákócziak, a Lorántffyak, a Kamarások, a Kistapolcsányiak, a Thurzók, a Zrínyiek, a Frangepánok, a Czoborok, a Forgáchok, a Sztárayak, a Zichyek, a Balassák, a Homonnai Drugethek, a Szásziak, a Széchyek, a Wesselényiek, a Nádasdiak, a Petrőczyek, a Dersffyek, a Bekényiek, a Serédyek, a Bán ff vak, az Esterházyak, a Mikulichok, az Illésházyak, a Perényiek, a Nagymihályiak, a Keczerek, a Melithek, a Wárdayak, a Batthyányak, az Andrássyak és a Csákyak. A birtokjogi és más gazdasági vonatkozású iratokban természetesen számos kultúrtörténeti adat is található, és a gyűjtemény — mint láttuk — a köztörténetnek is gazdag forrása. Az iratokat fasciculusok és fasciculusonként elölről kezdődő numerusok szerint osztották be. Egy-egy fasciculuson belül és a fasciculusok egymásutánjában mint láttuk, gyakran van proveniencia szerint összetartozó anyag, a Neo-regestrata acta nagy részére azonban a rendezetlenség jellemző. A fősorozatból hiányoznak azok a darabok, melyeket alakjuk miatt külön sorozatban, az Extraserialiában helyeztek el. A Neo-regestrata actát egykor a kamarai archívum legfontosabb gyűjteményének tartották, ezért számos segédkönyvet készítettek hozzá: 1. A lajstromkönyvek az anyag elhelyezési rendjében haladnak, de tekintet nélkül az Extraserialiak különállására. A Mohács előtti gyűjteménybe áttett oklevelek új jelzetét a lajstromban színes ceruzával jelölték. 2. A hely- és családnévmutató minden lajstromkötethez külön, s azokon belül kezdőbetűnként is külön füzetekben készült, utóbb az egy kezdőbetűs füzeteket egymáshoz (kötetekbe) kötötték. A kutatónak tehát egy-egy kezdőbetűn belül az egész indexkötetet (vagy köteteket) végig kell néznie, annál is inkább, mert a mutatókészítők a kezdőbetűkön túl a szoros betűrendre sehol sem voltak tekintettel. A mutatók megadják a tárgyat, azonkívül a 660. fasciculusig a lajstromkötet számát és lapszámát, a 661-től pedig ezen kívül a fasciculus- és numerus-számot is. A 120. fasciculustól a mutatófüzetek végén szoros betűrendű mutatókat is találunk; ezek csak család- és helységneveket adnak meg, és a lajstromkönyv lapszámára utalnak. Az 1031. fasciculustól a mutatók jobban alkalmazkodnak a szoros betűrendhez (rendszerint a 2. betűig) és csak a fasciculus- és numerusszámot közlik. 3. Az időrendi mutató évek szerint, azokon belül az iratfajták betűrendjében halad, megadja az iratkiadót is. 4. Az időrendi lajstrom csak az első 1769 fasciculust öleli fel, csak bizonyos iratcsoportokat érint és nem teljesigényű. 5. Az első 6 fasciculushoz l-l kötet összesítő hely- illetve családnévmutató is készült. 6. A Neo-regestrata acta, az Urbaria et conscriptiones, valamint a Contractus, conventiones et transactiones c. gyűjtemények határjáró-okleveleinek közös mutatója a helységek nevét és jellegét, a megyét és az évszámot is feltünteti.