Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 147. Acta radicalia

E 147. ACTA RADICALIA (A kincstári jpgügyigazgatóságtól át- és visszavett iratok) 1236—1813 32 csomó, 4 kötet 1. Iratok, 1236—1813. 32 csomó 2. Lajstrom, 1236—1813. 3 kötet 3. Mutató, 1236-1813. 1 kötet A kincstári jogügyigazgatóság a fiskus pereinek viteléhez és más ügyek intézéséhez állandóan tartott magánál a kamarától kölcsönzött iratokat. A neki alárendelt kincstári szervek (helyi fiskálisok) rendszeresen küldött jelentéseihez csatolt mellékleteket is a jogügy igazgatóság őrizte. Már a Causarum regalium directoratusnak szóló 1774. évi utasítás elrendelte, hogy a perekhez kölcsönzött kamarai iratokat vissza kell szolgáltatni a kamarához, a fiskálisi jelentések mellékleteit pedig évenként be kell küldeni a kamarai archívumba. Ennek a rendelkezésnek, úgy látszik, nem tettek eleget, mert a kamara 1815-ben rendeletileg volt kénytelen megmagyarázni, hogy a Directoratus lajstromozómunkája nem terjedhet túl a hivatal folyó ügyein és iratain. Egyben intézkedett, hogy az igazgatóság levéltárában található „iajstromozatlan iratokat, amelyek részben különböző helyekről, részben a kamarai archívumból kerültek oda, a kamarához visszajuttassák, ha nincs már rájuk szükség. Két embert küldtek ki a kamarából az iratok szétválasztására (visszakerülők-bennmaradók), lelajstromozására. Elrendelték a befejezett fiskális birtokpörök iratainak átadását is, a segédkönyvek vezetését pedig a jövőben csupán a kamarai archívumban engedélyezték. A kamarai intézkedések nyomán lajstromozott iratokból jött létre 1815-ben és a közvetlenül utána következő években a kamarai archívum Acta radicalia című gyűjteménye. Benne vannak ma ebben a Directoratusnál visszamaradt darabok is, ezeket ugyanis utóbb mégis visszaadták a kamarának, és mivel a többivel közösen voltak lajstromozva, ugyanebbe a gyűjteménybe illesztették be őket. A gyűjteményből utóbb számos iratot raktak át más kamarai fondokba (Acta cumularia, Decretationes camerales), illetve a Mohács előtti gyűjteménybe. A kincstári jogügyigazgatóság a későbbi Acta radicalia iratait kincstári jogok védelmére használta fel, legjelentősebb részük tehát jogbiztosító, elsősorban birtokjogokat biztosító okirat: kincstári vagy később kincstárivá lett, máskor a kincstárral csak kapcsolatba került birtokokra vonatkozó adománylevél, birtokbaiktató levél, adásvételt, zálogügyletet, végrendelkezést vagy más intézkedést rögzítő irat, szerződés, egyéb, vámszedési jogot adományozó, kolostoralapítást engedélyező kiváltságlevél. Hasonlóképp sok a birtokjogi ügyek egy-egy fázisát lezáró parancslevél, hiteleshelyi jelentés, ítéletlevél, tiltakozás, bizonyságlevél stb. Mindezeket a XVI. század előtt még nagy többséget alkotó irattípusokat az újabb korban egyre jobban kiszorítják a kincstári ügyintézés hasonló tárgyú irattermékei. Az udvari kamara, a kancellária vagy a Habsburg-főhercegek utasításokat küldenek a magyar kamarához, jelentést, felvilágosítást kérnek tőle birtokadományozás, birtoklefoglalás ügyében, s leirataikra válaszokat kap-