Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 144. Történelmi emlékek

emigráns szervezkedés, a szatmári békét követő kegyelemosztás) felszámolásáról hallunk, a későbbi évtizedekben pedig csupán egy-egy ,,tumultuációról" (1752). A Martinovics-per kinyomtatott peres iratai és röpiratai a Történelmi emlékekben maradtak meg. A török elleni küzdelem helyére az állandó hadsereg megszervezésének és ellátásának problémái léptek: újoncozás, erődítések és katonai raktárak tervei. A korszak háborúi közül az örökösödési háború emlékeit őrzik itt. Az országgyűlések tárgyalási anyaga, rendi gravamenjei, bizottsági jelentései (172223, 1741,1832-36, 1843-44), képviselőlistái (1887-1892) mellett találhatók itt koronázásra, a pozsonyi koronaőrségre, határrendező bizottságok működésére vonatkozó iratok és Erdélyben tartott konferenciákról szóló jelentés is. A helyi önkormányzatokat ebben az időszakban is elsősorban az adó- és katonaállítási terhek kérdései, valamint a járványok elleni védekezés és a közegészségügy más problémái foglalkoztatták. Ugyanezekben az ügyekben érkeztek hozzájuk leiratok a felsőbb hatóságoktól. Rendeletek szabályozták az új bírósági szervezet működését, egyes vallási kérdéseket, a házasságot (U. József). Számos kérvényt, jelentést, rendelkezést, levelet gyűjtöttek itt össze a görögkeleti egyházról, vele kapcsolatban a délszláv (illetve illír) mozgalmakról, de akadnak más egyházi és kulturális vonatkozású adatok is, úgymint Pray felterjesztése a Szentjobbról, püspöki levél az egri főiskoláról, Széchenyi írása a pesti magyar színházról. A reformkortól kezdődően csökken az iratok száma és valamivel bőségesebben találhatók a nyomtatványok. Ilyenek az I. Ferenc haláláról, az 1838-as dunai árvízről, a Lánchíd megnyitásáról szóló tudósítások. II. Pénzügy Az itt csoportosított iratok legjelentősebb része a XVI—XVDI. századi adógazdálkodással, adóadminisztrációval kapcsolatban keletkezett. A török korszakban a kamara által adott utasítások irányították a rovásadószedők munkáját. Segédeszközeik a portaösszeírások voltak, tevékenységük eredményéről elszámolások, kimutatások adtak számot. Az uralkodók időnként rendeletekben szabályozták az adó szedését; kedvezményeket, mentességeket biztosítottak. A helyi önkormányzatok rendszeresen írtak instanciákat az enyhítés érdekében, ők és a dicatorok a nehézségek, problémák megoldásához kértek tanácsot. Válasz a királytól vagy a kamarától érkezett. A rovásadó beszedésével párhuzamosan folyt a kincstár által bérelt egyházi tized behajtása. Ennek is megvoltak az utasításai, s ezt a műveletet is levelezés, elszámolások kísérték. Maradtak nyomai a gabonabiztosok működésének is. A XVQ. század végétől új típusú adózás lépett a régi helyére: elosztását reparticiós táblázatok tüntették föl. Nem kevés a bányaműveléssel kapcsolatban keletkezett iratok száma, melyek elsősorban a selmeci főbányagrófság irattárával kerültek a Történelmi emlékek közé. Az egyes bányaművek és pénzverőszervek állandó levelezésben álltak fölöttes hatóságaikkal, királlyal, fejedelmekkel, nádorral, kamarákkal: a kamarák, bizottságaik és a rendek fölterjesztéseket tettek az uralkodóhoz a bányagazdálkodás kérdéseiben. Zárt sorozatként maradt meg a körmöci kamara iratanyaga Bethlen Gábor korából (1620—1629), mely levelezést tartalmaz a fejedelemmel és n. Ferdinánddal bányaműveléssel, pénzveréssel,