Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 554. Városi és kamarai iratok

gyük szerint a hazai kincstári igazgatásra, továbbá városokra, várakra, egyházi intézményekre vonatkozó darabokat válogatták ki az akkori alaki sorozatok közül (Fol. Lat., Quart Hung. stb.); az egybekerült anyag túlnyomó része azonban már jóval korábban is egyeden gyűjteménynek volt része: Jankovich Miklós a magyar kamara számvevőségi és más iratainak a XVHI. század végén és a XIX. század elején történt kiselejtezése után szerezte meg őket a maga számára, hogy első részletüket 1840-ben, a másodikat 1851-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adja el. A „Jankovich-gyűjtemény" mellett Nagy István 1875-ben megvásárolt gyűjteményének hasonló tárgyú iratai kerültek még ebbe a sorozatba, néhány máshonnan származó, rokontermészetű darabbal együtt. A , ,Városi és kamarai iratok" elnevezést az irategyüttes csak néhány évtizeddel utóbb nyerte el véglegesen, az 1882-ben a kézirattártól különvált „levéltári osztály" keretében. A későbbiek során az iratcsoport még több ízben bővült: előbb Szalay Ágoston 1923-ban megvásárolt gyűjteménye odaillő iratainak beosztása révén, majd — miután a levéltári osztály 1934-től már az Országos Levéltár egyik részlegeként működött — 1960-ban azzal, hogy a vele egy osztályon őrzött ún. „Múzeumi törzsanyag"-ból kiemelték a Jankovich-gyűjtemény egykor odakerült darabjait, nemkülönben néhány más, a területi kincstári igazgatásra, városokra vonatkozó iratot, valamint az Acta cameralia és a Lymbus hasonló tárgyú darabjait, s mindezt a Városi és kamarai iratok végén, azok kiegészítő részeként helyezték el (Jankovich-gyűjtemény időrendben, Múzeumi törzsanyagból átvett iratok). Az iratanyag túlnyomó része a pozsonyi és szepesi kamara, valamint alárendelt kincstári szervek működése során keletkezett, tehát a kincstári ügyintézés, illetve az ezzel gyakran csak távoli kapcsolatban álló ügyek irattermékeinek egész hatalmas együttesét felöleli. Mindenekelőtt a fölöttes hatóságokkal, a mellé- és alárendelt szervekkel, továbbá a legkülönbözőbb intézményekkel meg magánosokkal folyt iratváltás termékeit. Az iratküldők és címzettek hosszú sora a királytól és az udvari kamarától az adószedő apparátuson, a harmincadhivatalokon és a kincstári uradalmakon a postaszolgálat, az érc- és sóbányaigazgatás illetve bányatermék-értékesítés vagy a pénzverés szervein, a katonai, igazságszolgáltatási és egyházi szerveken át városokig, megyékig, községekig illetve mindezek (és a kamarák) tisztviselőiig, valamint a kiváltságos, a polgári és a jobbágyosztály egyes tagjaiig terjedt. Az iratváltás szorosan vett termékeinél jóval nagyobb terjedelműek voltak mellékleteik, elsősorban a két kamarához küldött jelentéseké: mindenekelőtt számadások, bevétel- és kiadásjegyzékek, valamint hozzájuk csatolt iratok, összeírások, kataszteri tabellák, konvenciók, vámszabályzatok, passzusok stb. Ilyenek termelődtek a rovásadó, a dézsma és más adófajták, a harmincadvám, kincstári és egyházi uradalmi meg bányajövedelmek beszedése és helyi elköltése vagy a várak és a hadsereg ellátása során. Peres és más vagyonjogi iratok bekerülését eredményezte a kincstár jogi érdekeinek védelméért folytatott szívós harc (caducitas-ok földerítése, ingatlanok megszerzése, kincstári tisztviselők vagy hatalmaskodó katonák felelősségrevonása visszaéléseikért). Létszámkimutatásokat, várépítkezési (robot-, fuvar-, pénz-), hadianyag-, zsold- és takarmányelszámolásokat nyújtottak be a parancsnokok, hadbiztosok, fizetőmesterek a várőrségek, a gyalogos-, lovas-, tüzér-, naszádos-, inszurgens-seregek, a katonai közigazgatási egységek, az élelmezési és hadianyagraktárak részéről. A városokból (többségében Modorról, Pozsonyból és Nagybányáról) beérkezett anyag a helyi tisztújítás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, oktatás ügyeit érintette.