Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 137. Relationes commissariorum regiorum

A lajstromozott iratokhoz a tárgyat és jelzetet feltüntető hely- és családnévmutató használható, mely néhol tárgyneveket is kivetít, röviden megadja az iratok tárgyát. E 137. RELATIONES COMMISSARIORUM REGIORUM (Királyi biztosok jelentései) 1550-1769 (1834) 20 csomó, 3 kötet 1. Iratok, 1550—1834. 20 csomó 2. Lajstrom és mutató, 1550—1834. 3 kötet A kincstári ügyekben kiküldött királyi biztosoknak a pozsonyi és szepesi kamarához illetve a kassai kamarai adminisztrációhoz befutott jelentéseit, valamint a velük összefüggésben álló iratokat a magyar kamara archívumában 1764-ben induló rendezési munkák során gyűjtötték össze. A gyűjtemény 1769-ben már 37 csomóból és két, mutatókkal ellátott lastromkönyvből állott. Ettől az időtől kezdve sokáig nem egészítették ki újabb jelentésekkel, csupán 1834-ben került még bele néhány irat. A kiküldöttek túlnyomó részben a kamara központjában vagy külső szerveiben működő tisztviselők (kamarai tanácsos, kamarai adminisztrátor, kincstári jogügyigazgató, fiskális prokurátor, bányainspektor), esetenként maguk a külső szervek (harmincadhivatal, sóhivatal) voltak, de érkezett időnként jelentés a nádortól, bántól, érsektől és csak alkalomszerűen megbízott magánszemélyektől is. A kiküldetések túlnyomó része kincstári birtokügyben történt. Jelentések érkeztek a kamarákhoz a kihalt, „hűtlen" és jószágvesztésre ítélt családok (köztük Hlésházy, Zrínyi, Frangepán, Thököly, Rákóczi és a szabadságharcok számos részese) birtokairól, várairól, azok tervezett felhasználásáról; az örökösökkel folyó tárgyalásokról, megegyezésről, a birtokok elkobzásának, átvételének, cseréjének végrehajtásáról, illetve ezek kudarcáról (repulsio), ingó hagyaték lefoglalásáról, ingatlanok másnak való átadásáról, kincstári tulajdon ellen irányuló hatalmaskodásról. Kiterjednek a jelentések a kincstári jövedelemkezelés ellenőrzésére (dézsmajövedelmekkel, sóelszámolással, ház bérbeadásával, a kivetett adó befizetésének megtagadásával kapcsolatban), és tudósításokat közölnek kincstári értékek számontartását célzó munkákról, mint amilyen a kivetett adó befizetésének megtagadásával kapcsolatban egy erődítmény építése miatt lerombolt ház értékének fölbecsülése, leltározás, határjárás, a különböző kiváltságok számbavétele, tájékoztatás várak, bányák, hadiszerek, malmok állapotáról, halászat, faizás szabályozása. Megemlítik kincstári uradalmi tisztviselők felfogadását, elbocsájtását, a határon túli birtokosokkal történt levélváltást, a terményforgalom kérdéseit. Beszámolókat találunk katonai excesszusokról, csempészés kísérletéről, parasztmegmozdulásokról (1671. Sopron megye 8., 31.), földesúr és mezővárosai közt felmerült vagy községek közti viszályról (ezekben a királyi megbízottnak döntőbíró szerepet kellett vállalnia), vitás kérdésekben folytatott tanúvallatásról, idéző- és intőlevelek kézbesítéséről (pl. a kincstár pénzkövete-