Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 190. Archivum familiae Rákóczi

Az utóbbi művelettel párhuzamosan innen válogatták és emelték ki a Rákóczi-szabadságharc történetére vonatkozó iratokat 1952-ben; a Thököly családra vonatkozó iratokat 1954-ben válogatták és emelték ki a Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárai számára. Az anyag nagy többségét alkotó levelek jelentős része a fejedelemség külpolitikai irányítása során jött létre: elsősorban a két Rákóczi György, azután Bethlen és Rákóczi Zsigmond diplomáciai iratai között kaptak helyet az uralkodóktól, követektől és másoktól hozzájuk érkező külpolitikai tárgyú levelek, külföldi kapcsolatok felvételéről, diplomáciai tárgyalásokról, külföldi hadieseményekről szóló jelentések, vélemények, följegyzések (így különösen a legifjabb Rákóczi Zsigmondéi, Kemény Jánoséi); fejedelmi utasítások, közlések, kérdések követekhez, oltalomlevelek, fejedelmi levélfogalmazványok és másolatok, mindezek részben rejtjelesen; valamint az idegen követek iratai. Nem levél jellegű darabokat is őriznek köztük: szerződés- és esküszövegeket, hitieveleket, tárgyalási pontokat, tárgyalási jegyzőkönyveket (pl. a nikolsburgi tárgyalásét). A portával, valamint hazai basákkal és más török urakkal tartott kapcsolatok emlékei az egész XVII. századon át végigkísérnek. A szomszéd országok közül Lengyelország és a román vajdaságok szerepe a legjelentősebb: Báthory István lengyel király és utódai, lengyel nagybirtokosok, havasalföldi és moldvai vajdák váltottak leveleket erdélyi fejedelmekkel és urakkal követküldés, szövetség, határvita, ló- és borkivitel stb. kérdéseiben. Szoros volt a kapcsolat a svéd nagyhatalommal (megvannak Gusztáv Károly, Thorstensson, Oxenstierna levelei — Bisterfeld levélfordításai), Chmelnicky Bogdánnal és a kozákokkal (II, Rákóczi György szövetsége), XIV. Lajossal és követeivel, a brandenburgi, a szász, a pfalzi választóval (Rákóczi György a Bethlen-Brandenburgi házasságot előkészítő követség egyik tagja 1626-ban). Cromwell, az orosz cár, a tatárok, a dán király, a velencei dogé követek vagy levelek útján érintkeztek Erdély fejedelmeivel. Meg-megújult a Béccsel folyó tárgyalás és levelezés (Rákóczi Lajos és Belgiojoso közt 1604-ben, a nikolsburgi, linzi, nagyszombati tárgyalások idején, Habsburg-uralkodók, nádorok és prímások váltottak leveleket a Rákócziakkal. Nem nagyszámúak, de tartalmukra annál jelentősebbek a hadieseményekről, a háborús tervekről szóló jelentések, levelek. Szóbakerülnek bennük a Habsburg-ellenes hadjáratok, a törökkel folyó küzdelem; vannak háborús beszámolók, így az 1657-es év végzetes hadjáratáról s az azt követő fogságról (Kemény János), az 1670-es évek kuruc mozgalmairól, kurucok haditetteiről, pusztításairól stb. Nem egy hadi hír érkezett — parasztoktól, őrségektől, török uraktól — Pográny György érsekújvári kapitányhoz, Bethlen Dunán inneni alkapitányához. Jóval nagyobb a hadszervezet, a hadellátás kérdéseit érintő levelek, utasítások, jelentések, kérvények száma (közfelkelés, hadgyűjtés, katonai rendtartás, kihágások, közmunka, hadianyagszállítás, katonák élelmezése, a hadviseléshez szükséges pénz előteremtése, hadiadó, dézsma ügyében. A várkapitányok, tisztek, megyék, városok a fejedelmektől, a független Erdély bukása után a császári tábornokoktól kaptak utasításokat, parancsokat, megyék, városok, magánosok a katonáktól szenvedett sérelmeiket panaszolták, beszállásolási terheik enyhítését kérték. Megtalálható az anyagban Báthory Zsigmond hadirendtartása, JJ. Rákóczi György edictum nülitare-ja. Az iratok egy része fejedelmi és császári tisztekhez, élelmezési tisztviselőkhöz szól.