Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

1646-1672 a) I. Rákóczi György kamarája 1644 februárjától 1646 nyaráig ismét szünetelt a királyi pénzügyigazgatás FelsőMagyarországon, a terület nagy részét és magát Kassát is I. Rákóczi György tartotta megszállva. A linzi béke (1645. december 16.) szerint iure is megkapta ezt a hét vármegyét, amelyet már Bethlen Erdélyhez csatolt. A fejedelem, akárcsak annakidején Bethlen, Kassán hagyta meg a kamarai szervezetet. Ennek felépítéséről, szerepéről alig tudunk valamit: 1646-ban a jelek szerint a kassai levéltárnok (archivi conservator), a már Bethlent is szolgáló Raisz János és Udvarhelyi Péter pénztáros állt az élén (mint „primariis membris camcralibus" címeznek hozzájuk rendeleteket), és feladatköre lényegében ugyanazokra terjedt ki, mint Bethlen idejében 1619-1629 közt. Működését feltehetően a fejedelem halála után, 1648-ban szüntette be. b) Az adminisztráció újjáéledése 1646 nyarán Az ismét összeszűkült királyi terület igazgatását 1646 nyarán vette át a korábbi első tanácsos: Mosdóssy Imre Eperjesen. A helyzet 1646-1648-ban lényegében ugyanaz, mint 1622-1631 közt: egyetlen tanácsos (most már általában nem nevezik adminisztrátornak!) mellett egy pénztáros, egy-két írnok és szolgaszemélyzet alkotja a hivatalt. I. Rákóczi György halála után, 1648 október végén, Mosdóssy visszaköltözik Kassára, minthogy a linzi béke értelmében a fejedelem halálával öt vármegye, maga Kassa is visszaszállt a királyra. E feladatnövekedés hozta magával, hogy rövidesen ismét egy második tanácsost nevezett ki melléje a magyar kamara. c) A szervezet kiépülése 1648 után így 1648-tól egészen 1672 végéig két tanácsos állt ismét a hivatal élén - akárcsak 1639-1644 közt -, közülük a rangban magasabb idősebb tanácsos (senior consiliarius) volt a tényleges vezető: 1641-1658 közt Mosdóssy Imre, majd 1672-ig Holló Zsigmond. Az erdélyi függetlenségi harcok lehanyatlottak. 1660-ban a még Erdély kezén maradt két vármegye (Szabolcs, Szatmár) is visszakerült a hivatal hatáskörébe, amely most már egész Felső-Magyarország jövedelmei felett rendelkezett. Ez pedig - az előző időszak hányattatásai után - a hivatalszervezet megállapodását hozta magával. A pénztári hivatal, élén a perceptorral; a levéltár, élén a „conservator archivi"-val és egy levéltári segéddel az 1620-as években kialakult keretek közt működött tovább, sőt a levéltár a század dereka óta bizonyos számvevői feladatokat is ellátott. A század közepéig (1622 óta) külön titkára nem volt az adminisztrációnak, a titkári teendőket vagy a levéltáros, vagy a legidősebb jegyző látta el. Az 1650-es évektől már titkár is működött, alatta tevékenykedett az iroda 2-4