Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

jegyzőből álló segédhivatala, sőt az 1660-as évektől egy altitkári és egy fogalmazói állást is rendszeresítettek; végül általában 2 futár és 1 kapus egészítette ki a személyzetet. A hivatalszervezet szerkezetét az 1622-1672 közti fél évszázadban az alábbi táblázat mutatja: 1622 1624 1630 1631 1639 1641 1650 1655 1663 1670 adminisztrátor 1 1 1 1 tanácsos 1 3 2 2 2 2 2 pénztáros 1 1 1 1 1 1 1 1 1 pénztári ellenőr 1 levéltáros 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 levéltári segéd 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 levéltári jegyző 1 1 titkár 1 1 1 1 altitkár 1 1 fogalmazó 1 jegyzők 1 2 2 4 4 2 2 2 3 3 futár 1 2 2 2 1 2 2 2 2 kapus 1 1 1 1 1 1 1 összesen 4 7 8 12 13 10 11 11 14 15 d) A kamarai cím újabb megjelenése 1648 után 1648-tól, mióta az Erdélyhez kapcsolt részekből az „öt megye" a Habsburg királyra szállt, és lecsillapodtak az I. Rákóczi György hadjárata nyomán keletkezett zavarok, ismét két tanácsos állt a hivatal élén, a hivatal jellegében is némi módosulás állt be. Továbbra is teljesen a magyar kamara fennhatósága alatt maradt ugyan, onnan kapta az utasításokat, pozsonyi kamarai bizottságok vizsgálták felül időről időre működését, a tisztviselők kinevezéséről és elmozdításáról a kamara gondoskodott, az idők folyamán mégis egyre világosabbá vált, hogy a pozsonyi kamara nem képes azt a kizárólagos gyámságot gyakorolni felette, amelyet 1622 óta, az 1567 előtti állapotokat szem előtt tartva igényelt. Az adminisztrátorok majd a tanácsosok előbb-utóbb bizonyos tekintetben függetlenítették magukat, a magyar kamara rendelkezéseit nem tekintették irányadónak, és nem fordultak minden kérdésben Pozsonyba, ahogy pedig a szabályok szerint kellett volna. Ez érthető is: kincstári jövedelemkezelésen kívül továbbra is - akárcsak a XVI. században - az