Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

vádjával nagyobb birtokkomplexumok konfiskálása: már a 80-as években, de főleg a 90-es évektől a szepesi kamara területén is általános gyakorlat lett, és az udvari kamarától irányítottan rendszeres pénzszerzési forrásként, jövedelmi ágként tekintették. Sajátos ellentmondás, hogy az „ország (azaz nemesség) jogainak és törvényeinek" lábbal tiprása (és objektíve valóban a nemzet ellen elkövetett törvénytelenség, amennyiben egyre inkább idegen befolyásnak engedett utat) a tisztán csak kincstári szempontokat tekintő kamara birtokfoglalásai útján és formájában legalább részlegesen az ország érdekeit is szolgálta, hiszen az ily módon előteremtett pénz egy részét valóban az országot a török ellen védelmező katonaság szükségleteire fordították. Mindenesetre, ha a törvénytelen birtokelkobzások átmenetileg segítettek is a kamara pénzügyi egyensúlyán, végső fokon előkészítették átmeneti megszűnését is: a Bocskaihoz szegődött, megsértett nemesség egyik fő követelése a kamarák eltörlése, a két kamaraelnök (akik, „mint a vadászkutyák" szaglászták ki, hogy hol lehet kiforgatni a magyar nemeseket birtokukból - hangoztatták kiáltványukban) száműzése és a régi kincstartói állás visszaállítása lett. A kamara székhelye, Kassa városa már Bocskai álmosdi győzelme (1604. október 15.) után a felkelés mellé állt, a német katonaságot elűzte és a császári hadakat többé oda be nem engedte. Ezzel a szepesi kamara megszűnt működni, szervezete felbomlott. A kamara utolsó jelentése október 14-én kelt (Liber expeditionum), és a kamara megváltozott formák közt csak 1607 áprilisában kezdte meg újra működését.