Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

helyzet megvizsgálására, és a kamarai tanács írásban terjesztette elő javaslatait, észrevételeit. Mindeme tevékenységében természetesen a kincstár érdekeinek védelme vezette. Feladata volt továbbá bármely kamarai birtokot, falvat, mezővárost érintő hatalmaskodásnak, továbbá kamarai birtokok népének egymás közti vagy a szomszédos magánföldesurakkal támadt viszályainak (például vitás határkérdések) kivizsgálása, és a helyszínre kiküldött tanácsos beszámolója alapján jelentéstétel az uralkodónak. A kamara - hogy a hosszadalmas bírói eljárást kikerülhessék - közvetlen bíráskodási jogkört gyakorolhatott saját tisztviselői felett. Szabálytalanságok, rossz pénzkezelés, sikkasztás stb. esetén saját hatáskörében felelősségre vonhatta tisztviselőjét, a kárt megtéríttethette, a tisztviselőt megbírságolhatta, sőt börtönbe vethette. Az uralkodó a kincstár jogait, érdekeit érintő valamennyi fontos felső-magyarországi vonatkozású gazdasági, jogi, közigazgatási sőt politikai ügyben véleményért fordult - az udvari kamarán keresztül - a szepesi kamarához. Különösen kiemelkednek ezek közül azok az opiniók, amelyeket az uralkodó felszólítására az országgyűlések előtt a királyi propozíciók megszerkesztéséhez mind a pozsonyi, mind a szepesi kamara küldtek fel az udvarba. E vélemények többnyire az adózás kérdésével foglalkoztak, de gyakran felöleltek egyéb, például a külkereskedelemmel, bányaüggyel, birtokjoggal, a végvárak és katonaság helyzetével stb. kapcsolatos problémákat is. A szepesi kamara az uralkodót az ország közállapotairól ugyancsak tájékoztatta, így például az 1590-es évek végén figyelemmel kísérte az erdélyi helyzetet, jelentéseket küldött arról, sőt javaslattal élt az erdélyi közigazgatás átszervezésével kapcsolatban. Megfelelt-e a szepesi kamara a reá rótt rendkívül komplex feladatoknak működésének első csaknem négy évtizedében? A kérdésre nehéz egyértelmű feleletet adni. Az elbírálásnál két fontos tényt kell figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy a kamara megalakulásával nagyjából egybeesett ugyan a törökkel kötött békeszerződés (drinápolyi béke: 1568) és a „béke", többszörös meghosszabbításokkal, éppen 25 évig tartott, ám ez távolról sem jelentett fegyvernyugvást (legfeljebb annyiban, hogy a nagyobb hadjáratok szüneteltek), sőt állandó hadi készenlétet kívánt meg. A kisebb-nagyobb török hadivállalkozások napirenden voltak (ezeket a magyar végvárak is viszonozták), és a hódoltsággal szomszédos vidékek folyamatosan pusztultak, a hódoltság övezete a felső-magyarországi részek rovására is lassan, de észrevehetően nőtt, a várbirtokok és maguk a végvárak is pusztultak, romlottak. Egyidejűleg a védelem anyagi szükségletei is emelkedtek. A másik tény az, hogy a Habsburgok országaiban az új alapokra fektetett kamarai pénzügyigazgatási rendszer általában felsőbb szinten sem volt képes megteremteni az államháztartás egyensúlyát (ti. azt, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat), mert a feudális államszervezet ehhez nem adta és nem is adhatta meg az eszközöket. A szepesi kamara megalakulásának évében a Habsburgok államadóssága