Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

volt. De ugyanez a helyzet fordítva is. Ahogy fent a kamara tanácsának a főkapitánnyal, úgy alsóbb szinten az udvarbíráknak a várkapitányokkal minden lényeges kérdésben egyetértően kellett eljárniok; a végvárak megvizsgálásakor, szemléken (lustratio) a kamara tanácsosai és a főkapitány emberei együtt jelentek meg; a katonai tisztviselők egy része (fizetőmesterek, építészeti tisztek, szertártisztek stb.) bizonyos vonatkozásban egészen szoros kapcsolatban állt a kamarával, sőt elszámolással tartozott neki. Nem véletlen tehát, hogy ha a kölcsönös jó viszony hiányzott (például Schwendi főkapitánysága idején), ez a kamara egész működésére rendkívül súlyosan hatott ki. A kamara figyelme és hatásköre a végvári életnek jóformán minden részletére - leszámítva a szorosan hadászati és seregszervezői funkciókat - kiterjedt. A működése során keletkezett iratok az instrukciók artikulusainál is hangsúlyozottabban domborítják ki, hogy ténykedésének legfőbb célja a végvárak fenntartása volt, működésének súlypontja a katonaság ellátásával kapcsolatos sokirányú megszakítatlan tevékenységre, szervező és irányító munkára esett. Mindennél világosabban és tömörebben illusztrálják ezt a kamara fennmaradt számadásai. A kamara jövedelmeinek általában mintegy felét közvetlen katonai kiadásokra fordították. 1573/74-ben például a 87872 forintnyi összkiadásból 49051 forintot, tehát kb. 55%; 1592-ben pedig a 96549 forint kiadásból 46055 forint, tehát kb. 48%-a katonaság szükségleteire (várak ellátmánya, élelmiszer-vásárlás, katonai tisztviselők fizetése, építkezések stb.) ment el. A szepesi kamarának a felső-magyarországi hadügyben elfoglalt helyzete magyarázza, hogy iratanyaga igen fontos forráscsoport az e korszakbeli végvári élet történetéhez is. n) Egyéb feladatkörök A rendes és rendkívüli jövedelmek kezelésén, a királyi várbirtokok igazgatásán és a felső-magyarországi katonaság szükségleteiről való gondoskodáson túl még számos feladatkör nehezedett a szepesi kamarára, lévén az egyetlen állandóan működő hatóság ebben az országrészben. így feladata volt a különféle mértékegységek szabályozása és lehető egyszerűsítése, egységesítése, ebbeli törekvése azonban az adott viszonyok között sok mással együtt nem vezethetett lényeges eredményre. A kamara alá tartozott a felső-magyarországi postaügy irányítása és ellenőrzése. A fő postavonalakat, melyek Kassáról Eger, valamint Tokaj és Szatmár felé vezettek, a kamara évi rendes kiadásaiból finanszírozta. (Általában 20-25 lovas végezte a postaszolgálatot.) A kamara hatósága bizonyos értelemben, azon túl, hogy átvette és kezelte az általuk beszolgáltatott adókat, kiterjedt a szabad királyi városokra is, nem is szólva a királyi bányavárosokról és mezővárosokról. Az előbbiek belső igazgatásába nem avatkozott be, de az már feladata volt, hogy privilégiumaikon túl (melyeket állandóan felülvizsgálni tartozott) jogtalan kiváltságokat ne tűrjön meg. A kamara feladata volt a városok törvényes jogainak védelme például a feudális hatalmaskodásokkal szemben. A városok gyakori panaszait, sérelmi listáit véleményadás végett a kamarának küldte meg az uralkodó; ilyenkor rendszerint egy tanácsos szállt ki a