Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

kassai lovas és gyalogos katonaságot és a tüzérséget, ezen túl (az élelmiszer- és lóvásárláson kívül) rendszerint néhány ezer forintot adott Szendrő, Putnok, Murány várához. Ezen összegeket közvetlenül a fizetőmester kezeihez szolgáltatta, aki az átvett pénzről a kamarának elszámolással tartozott. A katonaság céljaira a fizetőmesteren keresztül juttatott pénzeket összefoglalóan (minthogy elvileg havonta, folyamatosan kellett volna szolgáltatni, ami a kamara pénzügyi zavarai miatt csak ritkán valósulhatott meg) „subsidium menstruum mititare" névvel illették. A várak élelmiszer-ellátásának és fizetésének önmagában is igen bonyolult, az adott viszonyok közt nehéz pénzügyi és szervezési munkát igénylő feladatával azonban távolról sem zárult le a kamara hadi vonatkozású tevékenysége. Szélesebb értelemben véve is felügyeletei gyakorolt területének valamennyi vára felett, mégpedig a gazdasági ellenőrzésen túl kifejezetten katonai vonatkozásban is. A szemlékre kiszállt tanácsosok például azt is ellenőrizték, hogy mennyi zsoldost tartanak a kapitányok, kielégítő-e a fegyelem. Megvizsgálták a fegyverek, lőszerek állapotát, ellenőrizték és leltárt vettek fel év végén a szertárakról, amelyek a szertármesterek (magister armamentarii) felügyeletére voltak bízva. A kamara még a várak lőszerszükségletéről a lőporhoz szükséges salétrom előteremtéséről is gondoskodott. A főkapitány hozzá fordult segítségért például fegyver, muníció, szállítás lebonyolításában. Külön fontos feladatkört képezett a végvárak építkezéseinek, állandó javításainak szorgalmazása, ezek ellenőrzése. E tekintetben a haditanács által kiküldött építészeti tisztekkel (aediíiciorum praefectus) működött együtt, legfőbb teendője az építési nyersanyagok, kő, fa stb. beszerzése, ezek helyszínre szállításának megszervezése és a megyei ingyenmunka (labor gratuitus) adminisztrációja, és annak a várépítkezések szolgálatába állítása. Az építkezés költségeiről számadást vezető építészeti írnokok (aediíiciorum scribae) többnyire német nyelvű számadásait a kamara számvevője vizsgálta felül. A kamara felügyelt a hídépítkezésekre is, sőt részben maga is finanszírozta azokat (például a tokaji híd esetében), irányítójuk, az ugyancsak félig katonai tisztséget viselő hídépítő mester (magister pontium), fizetését a kassai élésmesterrel együtt közvetlenül a kamara pénztárából utalták ki. A katonai közigazgatással kapcsolatos teendők különösen megnövekedtek a tizenöt éves háború kitörésével, amikor is a várakban elszállásolt katonaság létszáma, főleg idegen zsoldosokkal, erősen felduzzadt. A kamara teendője ekkor elsősorban a haditanács által kinevezett német hadsereg-élelmezési biztosok és az országgyűlés által kiküldött magyar élelmezési biztosok támogatása lett. Az egész katonai közigazgatás szempontjából döntő jelentőségű volt az állandó, kölcsönös jó viszonyon alapuló kapcsolat a kamara és a felső-magyarországi főkapitány közt. A kamarai és katonai szervek az egész felső-magyarországi közigazga«- tásban kölcsönösen egymásra voltak utalva, feladataik szinte minden vonatkozásban összefonódtak, sőt egybeolvadtak. A kamara jóformán egyetlen tevékenységi területén, beleértve a jövedelemkezelést is, sem nélkülözhette a katonai szervek segítségét és jóindulatát, minthogy magának külön végrehajtó, fegyveres ereje nem