Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

csoportban az adminisztrációnak az egyes uradalmi illetve harmincad-, sópénztárakkal való levelezése (kisebb összegű kiutalások, fizetési meghagyások, taxaügyek, tisztviselők fizetése, előlegek), a Gremialia csoportban pedig az adminisztráció kebelbéli tisztviselőinek személyi ügyei (kinevezések, elbocsátások, kérvények állás ügyben, napidíjak), valamint az ügyintézés módjával kapcsolatban keletkezett felsőbb rendeletek foglalnak helyet. Az iratoknak mintegy 95%-a az 1793. évi változások után az Oeconomicum Camerale-TSL vonatkozik; az iratok jellege ugyanaz, mint az 1791-93 közti szakaszban. Elvétve bukkan fel még két másik korábbi tárgykör: a Juridica és Salinaria (a magyar kamara esetenkénti megbízása folytán vizsgálatok, levelezés kincstárra háramló javak ügyében, illetőleg sóhivatalok ellenőrzése, sócsempészet ügyek), valamint a pénztári ügyek (Cassalia) és kebelbéli ügyek (Gremialia). Az adminisztrációnak 1813-ban helyére lépő adminisztrátor tevékenységével kapcsolatos iratok nem tartoznak a szepesi kamara levéltárához, hanem a magyar kamara levéltárában (pl. Benignae resolutiones - E 99.) találhatók közülük azok, amelyek egyáltalán fennmaradtak. A jelen állagot a magyar kamara rendeletére 1813 őszén szállították fel Budára, a kamara registratusába, ahonnan idővel a kamara archívumába, majd ezzel együtt a Magyar Országos Levéltárba került át. A hivatali nyelv 1790-ig - csekély kivétellel - német; csak 1790. április 9-én rendelte el a Helytartótanács, hogy a vallás- és tanulmányi alap ügyeiben latinul írja az adminisztráció a jelentéseit, majd június 12-én megengedi, hogy németül nem tudó tisztviselőket is alkalmazhat, sőt maga az adminisztráció is írhatja, kamarai ügyekben is, latinul jelentéseit. A továbbiakban a latin és német nyelv körülbelül egyenlő arányban szerepel mind a felsőbb leiratokban, mind az alsóbb tisztviselők jelentéseiben, illetve az adminisztráció válaszaiban. Az ügyintézés módja 1788 és 1813 közt lényegében azonos. Az adminisztrációhoz érkezett iratokat a beérkezés, tehát az adminisztrátor által rájuk vezetett praesentatum szerinti sorrendben iktatták, majd előkészítés végett a referens tanácsos kapta kézhez őket. A pontosan meghatározott ügykörök száma 1791 előtt csaknem 20 volt, 1791 után 9 (Oeconomicum camerale, Juridicum, Salinare, Tricesimale, Cassale, Gremiale, Ecclesiasticum, Fundus Studiorum, Fundus Saecularis), 1794től pedig az utóbbi 3 is elesett. Egy-egy referens több meghatározott ügykört adott elő, illetve az ügyforgalom túlnyomó többségét kitevő „Oeconomicum"-ot több referens közt osztották meg. A hetente általában egyszer tartott tanácsüléseken referenciák szerint - azokon belül iktatószámok sorrendjében - kerültek az ügyek tárgyalásra. Referenciák, ügykörök szerint külön-külön vezetett jegyzőkönyvet az aktuárius. A megszületett döntés alapján az aktuárius fogalmazta meg a kiadmányt, amelyet az adminisztrátor, illetőleg helyettese hagyott saját kezű ellenjegyzésével jóvá, majd a kancellisták egyike lemásolta, az aktuárius kiadmányozta, és ugyancsak ő gondoskodott az iratok irattári elhelyezéséről.