Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

lasztották szét iratfajtákra, hanem együtt hagyták: minden ügyiratot beérkezésének sorrendjében - departamentumokra való tekintet nélkül - havonta újra kezdődő sorszám szerint leszámoztak. E számot az ügyirat minden darabjára felül rávezették (PL Nr 73. Sept 1773). Azután az ügyiratokat ügykörök, tehát departamentumok szerint szétválasztották, és minden ügyiratot külön palliumba helyeztek, a borítólap külsejére is rávezetve a jelzetet (szám, hónap, év) és az ügy tartalmi kivonatát. Ezután az ugyanazon departamentumhoz tartozó és egyazon ülésen tárgyalt ügyiratokat ülések szerint ismét közös borítólapokba helyezték, amelyeknek külsejére címként rávezették a megfelelő tanácsülés számát és pontos napi dátumát, majd azon sorrendben, ahogy az ülésen tárgyalásra kerültek, ráírták az egyes ügyek tanácsülésen (ülésenként elölről kezdődő) kapott számát, rövid tartalmi megjelölését és irattári számát. Ily módon tehát az egyazon departamentumhoz tartozó és ugyanazon ülésen letárgyalt ügyekről áttekintést adnak az azokat egybefogó palliumra rávezetett kivonatok, és megadják jelzetüket is. Az egy borítólappal egybefogott iratokat ezután mind a 19 illetőleg 20 departamentumon belül, ülések sorrendjében helyezték el egymás után. A régi irattári rendszer egyetlen vonatkozásban élt tovább: a magyar udvari kamara rendeleteit (décréta) ugyanis különválasztották az ügyiratoktól, és külön sorozatban helyezték el oly módon, hogy az egy tanácsülésen letárgyalt dekrétumok közös palliumba kerültek; a palliumra ráírták az ülés számát és dátumát, majd sorjában rávezették - ahogy az ülésen sorra kerültek - a dekrétum tárgyi kivonatát és irattári számát (tehát azt a számot, amelyet a velük kapcsolatos ügydarabok is viselnek), valamint még magukon a dekrétumokon belüli irattári jelzetet: fascikulus-numerus. (A dekrétumokat 1-8. számú fascikulusokban helyezték el, a numerus az egyes leiratokat jelölte; így a fascikulusnak csupán elhelyezési jelentősége van.) Az irattárban egymás után elhelyezett departamentumok állandó számokat viseltek (az utasítás „rubrica"-nak nevezi ezeket; pl. Salinaria: I., Trícesimalia: II. és így tovább) I-XX-ig. (Az irattári elhelyezésnél két departamentumot - „census és restantiae" - összevontak, számuk ezért csak 19.) Az irattárban departamentumok szerint tárolt iratokhoz lajstromkönyvet készítettek. Egy-egy lajstromkönyv egy-egy hónap ügyiratait foglalja magában. A lajstromban az ügyiratot tekintették egységnek, a lajstromozás az ügyiratok irattári számai (tehát az irattárba való beérkezés) sorrendjében történt. A lajstromkönyv egyegy tétele a következőket tartalmazza: a) az irattári szám; b) az ügyirat darabjai közül a fogalmazvány (illetőleg az elküldött irat, a kiadmány) részletes tartalmi kivonata és dátuma (a bal hasábon kivetítették a címszavakat); c) az ügyirat többi darabjának rövid summázása (pl. „adjacet relatio de 24. julii 1773. cum inquisitione et septem accessoriis), utalva arra, hogy az esetleges magyar kamarai rendelet „inter décréta" van elhelyezve, a megadott fascikulus Nr jelzet alatt; d) az ügyirat irattári