Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

II. A SZEPESI KAMARA TÖRTÉNETE MEGALAKULÁSÁTÓL BOCSKAI SZABADSÁGHARCÁIG

már 1568 nyarán elhatározta a létszám növelését,

37 és 1569 áprilisában kinevezte Forstetter Jánost harmadik tanácsossá. Ettől fogva egészen Bocskai szabadságharcáig a szepesi kamara tanácsa egy elnökből és három tanácsosból állt. A megüresedő elnöki vagy tanácsosi állásokra nézve a király mindig személyi javaslatot kért a tanácstól, majd azt figyelembe véve nevezte ki a tisztviselőket, akiknek hivatalba lépésekor ünnepélyes hivatali esküt kellett tenniük. A kamara első elnöke, Bornemissza Gergely többet volt távol, mint a kamara székhelyén, különösen miután váradi püspökké nevezték ki, ezért 1571. február 5én a király felmentette tisztsége alól. Mivel megfelelő főúri vagy főpapi rangú elnököt egyelőre nem találtak, az elnöki tisztet 1573-ig Paczóth János látta el mint „vicepraefectus", az ő tanácsosi helyére pedig 1571. szeptember 12-én Sycelius Mihályt nevezte ki a király. A kamara elnökei a továbbiakban: Révai Ferenc (1573-1575), majd ismét Paczóth János (1575-1582), Thurzó Elek (1582-1585), Melith István (1585-1598), végül Migazzi Miklós váradi püspök (1598-1604). Az elnök évi fizetése kezdetben 800, majd Révai Ferenc idejétől 1000 forint volt. Amíg az elnök személyénél a rátermettségen, gazdasági és jogi képzettségen kívül általában elvként szerepelt, hogy főrangú legyen, és ettől csak két ízben, végső esetben és átmenetileg tértek el, a tanácsosok személyének kiválogatásánál - bár itt is törekedtek arra, hogy lehetőleg nemesek legyenek - már elsőrendű szempontként a hivatali gyakorlat, a szaktudás játszott szerepet. Ha csupán az első évtized tanácsosainak pályáját tekintjük, azonnal szembeötlik, hogy csaknem kizárólag a pénzügyigazgatás gépezetében életüket hivatalnokként leélő személyekről van szó, egy-két esetben polgári származásúakról, egy kialakuló szakszerű hivatalnoki réteg tagjairól. Paczóth János a tokaji udvarbíróságból emelkedett tanácsosi, sőt elnöki tisztbe. Forstetter János (tanácsos 1569. április -1573. május 2.) 1565 - 66-ban pozsonyi pénztári ellenőr volt. Feigel Péter (1571. június 25. -1573) az ötvenes években a pozsonyi kamara részéről mint bányászati szakember vett részt bizottságokban, és kinevezésekor a királyi leirat hangsúlyozza, hogy latinul ugyan nem tud, de más nyelveken igen, továbbá hosszú éveken át nagy gyakorlatra tett szert a gazdasági ügyekben, főleg a bányászat terén. Nagyváthy Ferenc (1574. december 9. -1577) kinevezése előtt 1572-től a pozsonyi kamara pénztárosa volt. Jellegzetes ebből a szempontból Hoffmann György pályafutása, aki 1572-től 1574-ig az udvari kamaránál írnokoskodott, 1574 áprilisától 1585-ig a szepesi kamara titkára, majd 1604-ig tanácsosa, majd az 1607 után újjászervezett igazgatóság vezetője - és a sort még tovább lehetne folytatni. A gazdasági életben és a számvitelben jártas városi polgári elemnek a kamara tisztviselői hálózatába (persze főleg az alsóbb tisztviselők közé) való bevitelét egyébként a király és az udvari kamara általában szorgalmazta.

38 E törekvésben persze a szakszerűség szempontjain túl mélyebb szempont is meghúzódott, hogy tudniillik „megbízható", az udvartól függő és a magyar 37 E 249. Ben. mand. 1568. aug. 15. 38 E 244. Vö. Minutae 1571. aug. 14.