Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

az irattár melletti bolthajtásos szoba tele volt ilyen rendezetlen iratokkal, amelyek­ben senki sem tudott eligazodni. Az iratok e labirintusához csak az 1750-es években kezdtek - mégpedig a ma­gyar kamara sürgetésére - hozzányúlni. Korponay Sándor irattáros a rendezetlen irattömegből válogatott több száz birtokjogilag fontosnak látszó iratot, ezeket 1755-1756 folyamán lajstromba foglalta és átadta az irattárnak. (Ez az Acta radi­calia [cassata] sorozat.) Ezzel párhuzamosan a kiválogatott több száz, részben XVII. századi, de túlnyomóan XVIII. századból való, elsősorban jogi, fiskális vo­natkozású, a kamarai gazdálkodás egyes ágainak helyzetét megvilágító iratcsomót (az egy-egy üggyel kapcsolatban összegyúlt iratok ugyanis többnyire együtt marad­tak és kisebb-nagyobb fascikulusokat képeztek); ezeket tárgyi vonatkozásuk kezdő­betűje szerint betűrendes csoportokba osztotta szét, a betűkön belül - tekintet nélkül idő-, vagy bármilyen más rendre - az egyes ügyeket számmal látta el, és eb­ben a rendszerben meglehetősen hevenyészett lajstromkönyvet készített hozzájuk. Ez az eredete a jelen sorozat 1. alatt jelzett részének, mely a yy Negotia miscellanea" nevet kapta. E sorozatot a pozsonyi kamarai levéltáros, Ribics György 1756-ban Pozsonyba szállítatta, ám rövidesen kiderült, hogy az iratokra Kassán az ügyvitel­ben még szükség van, ezért hamarosan az egész sorozatot visszavitték Kassára. Itt aztán a gyűjtemény a következő időkben újabb ügyiratokkal, iratcsoportokkal bő­vült; az újabb iratokat a tartalom szerint megfelelő betűhöz rakták, azon belül foly­tatólagosan új számokkal látták el, kivonataikat pedig betűrendre tagolódó lajst­romkönyvbe esetenként bevezették. E kiválogatott iratok azonban csak elenyésző töredékét jelentették az említett helyiségekben felhalmozott rendezetlen iratoknak. A magyar kamara többszöri sürgetésére végre 1765-ben Korponay irattáros több segéderővel hozzálátott az irattömeg átvizsgálásához. E munkálat során az egyes helyiségekben végigmenve, nagyjából számba vették és csoportokba rakták az iratokat; 1765-től 1769-ig har­madfélezer újabb birtokjogi iratot válogattak ki, lajstromoztak és küldtek fel Po­zsonyba. (Ez a Copiae actorum radicaüum sorozat.) 1767 táján újabb több száz je­lentést foglaltak lajstromba (ez a Relationes). Egy csomó iratot már meglévő soro­zatokba helyeztek vissza, de így is hatalmas tömegű vegyes jellegű Írat maradt ren­dezetlenül, melyeket az irattáros birtokjogi vagy ügyviteli szempontból értéktelen­nek minősített: főleg régebbi, XVI-XVII. századi, de részben XVIII. századi iratok. A kassai kamarai adminisztráció átszervezésére 1774 őszén kiszállt kamarai biz­tosok tehát még mindig hatalmas mennyiségű rendezetlen vegyes iratot találtak az adminisztráció házában. Közülük egy csomó - ahogy jelentették - „mint széna és szalma", összehányva hevert. Ennek ellenére kijelölték a Pozsonyba szállítandó, többé-kevésbé rendezett iratokat, és azokat 1775 januárjában a pozsonyi kamarai levéltárba szállították. A 30 nagy ládányi iratszállítmányban helyet foglalt segéd­könyvével együtt többek közt a már említett (az 1760-70-es években még tovább növelt) Negotia miscellanea című sorozat, valamint a teljesen rendezetlen, vegyes

Next

/
Thumbnails
Contents