Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
IRATOK
az irattár melletti bolthajtásos szoba tele volt ilyen rendezetlen iratokkal, amelyekben senki sem tudott eligazodni. Az iratok e labirintusához csak az 1750-es években kezdtek - mégpedig a magyar kamara sürgetésére - hozzányúlni. Korponay Sándor irattáros a rendezetlen irattömegből válogatott több száz birtokjogilag fontosnak látszó iratot, ezeket 1755-1756 folyamán lajstromba foglalta és átadta az irattárnak. (Ez az Acta radicalia [cassata] sorozat.) Ezzel párhuzamosan a kiválogatott több száz, részben XVII. századi, de túlnyomóan XVIII. századból való, elsősorban jogi, fiskális vonatkozású, a kamarai gazdálkodás egyes ágainak helyzetét megvilágító iratcsomót (az egy-egy üggyel kapcsolatban összegyúlt iratok ugyanis többnyire együtt maradtak és kisebb-nagyobb fascikulusokat képeztek); ezeket tárgyi vonatkozásuk kezdőbetűje szerint betűrendes csoportokba osztotta szét, a betűkön belül - tekintet nélkül idő-, vagy bármilyen más rendre - az egyes ügyeket számmal látta el, és ebben a rendszerben meglehetősen hevenyészett lajstromkönyvet készített hozzájuk. Ez az eredete a jelen sorozat 1. alatt jelzett részének, mely a yy Negotia miscellanea" nevet kapta. E sorozatot a pozsonyi kamarai levéltáros, Ribics György 1756-ban Pozsonyba szállítatta, ám rövidesen kiderült, hogy az iratokra Kassán az ügyvitelben még szükség van, ezért hamarosan az egész sorozatot visszavitték Kassára. Itt aztán a gyűjtemény a következő időkben újabb ügyiratokkal, iratcsoportokkal bővült; az újabb iratokat a tartalom szerint megfelelő betűhöz rakták, azon belül folytatólagosan új számokkal látták el, kivonataikat pedig betűrendre tagolódó lajstromkönyvbe esetenként bevezették. E kiválogatott iratok azonban csak elenyésző töredékét jelentették az említett helyiségekben felhalmozott rendezetlen iratoknak. A magyar kamara többszöri sürgetésére végre 1765-ben Korponay irattáros több segéderővel hozzálátott az irattömeg átvizsgálásához. E munkálat során az egyes helyiségekben végigmenve, nagyjából számba vették és csoportokba rakták az iratokat; 1765-től 1769-ig harmadfélezer újabb birtokjogi iratot válogattak ki, lajstromoztak és küldtek fel Pozsonyba. (Ez a Copiae actorum radicaüum sorozat.) 1767 táján újabb több száz jelentést foglaltak lajstromba (ez a Relationes). Egy csomó iratot már meglévő sorozatokba helyeztek vissza, de így is hatalmas tömegű vegyes jellegű Írat maradt rendezetlenül, melyeket az irattáros birtokjogi vagy ügyviteli szempontból értéktelennek minősített: főleg régebbi, XVI-XVII. századi, de részben XVIII. századi iratok. A kassai kamarai adminisztráció átszervezésére 1774 őszén kiszállt kamarai biztosok tehát még mindig hatalmas mennyiségű rendezetlen vegyes iratot találtak az adminisztráció házában. Közülük egy csomó - ahogy jelentették - „mint széna és szalma", összehányva hevert. Ennek ellenére kijelölték a Pozsonyba szállítandó, többé-kevésbé rendezett iratokat, és azokat 1775 januárjában a pozsonyi kamarai levéltárba szállították. A 30 nagy ládányi iratszállítmányban helyet foglalt segédkönyvével együtt többek közt a már említett (az 1760-70-es években még tovább növelt) Negotia miscellanea című sorozat, valamint a teljesen rendezetlen, vegyes