Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

iratoknak is egy kisebbik része. Ehhez aztán az 1780-90-es években felszállították a vegyes, lajstromozatlan iratok Kassán maradt részét. A kamarai levéltárban tehát a XVIII. század végén volt egy segédkönyvvel ellátott „negotia miscellanea" sorozat, és egy, az előbbit terjedelemben többszörösen felülmúló, teljesen lajstromozatlan „miscellanea Cassoviensia". A kamarai levéltárban a „Negotia miscellanea" elnevezésű iratsorozatot a felszállítás után darabról darabra átnézték, majd a kialakult szokás szerint az arra érdemesnek tartott ügyeket már meglévő levéltári sorozatokba osztották át, mégpedig elsősorban azActa Radicalia (nem tévesztendő össze a szepesi kamara levéltárának azonos című állagával!) és a Neo-regestrata Acta c. gyűjteménybe. Az előbbibe átosztott darabokat az elenchusban a szám elé piros tintával írt R betűvel jelölték meg, a Neo-regestrata Acta-ba (NRA) áthelyezett iratok esetében pedig az A-H betűknél az egyes betűkre vonatkozó bejegyzések végén feltüntették azon fascikulusok számát, ahová a megfelelő betű anyagát áthelyezték; a H betű után e bejegyzések hiányoznak. (Az A-H betű iratai az NRA 1101-1161, 1181-1263. fascikulusokban nyertek folytatólagosan elhelyezést.) Ezeken kívül számos iratot, melyekről feltételezhető volt, hogy a folyó ügyvitelben még hasznukat lehet venni, kiemeltek és átadtak az irattárnak, a számvevőségnek, illetőleg az egyes departamentumoknak. Ezt a tényt az elenchusban a megfelelő kivonat után írt megjegyzés (például „resignata ad regestraturam", „ad departamentum civitatense" stb.) jelzi. Ily módon a sorozat eredeti nagyságának töredékére zsugorodott, egy-egy betű anyagából például néhol csak néhány numerus maradt meg, de még mindig tekintélyes mennyiséget alkot. Mivel a megritkított, mennyiségileg leapadt sorozat és a hozzá eredetileg, még Kassán készített segédkönyv immár nem fedték egymást, nem is ügyeltek arra, hogy az iratok a segédkönyv által tükrözött rendben vannak-e. A kötetet mint elavult segédletet félretették, és a megmaradt iratokat összevegyítették a kamarai levéltárban felhalmozott többi vegyes (miscellanea), kassai eredetű iratok tömegével. Az immár egyesített kassai miscelláneáról azután 1842-ben minden rendszer nélkül, ahogy azok (többnyire kisebb-nagyobb tárgyi csoportokban, egyes ügyek szerint összefogott, kisebb-nagyobb fraktur iratcsomókban egymásra halmozva) a kamarai levéltár 2-5. számú kamrájában (cubile) feküdtek, lajstromot készítettek, folytatólagosan számot adva az egyes csoportoknak, csomónként összekötött ügyeknek; ez a címben jelzett (1. 2/b.) „Consignatio miscellaneorum Cassoviensium". Mint a cím is jelzi, nem az iratokat darabonként feltüntető lajstrom ez, hanem csak az egyes, gyakran egészen heterogén iratcsoportok sommás számbavétele, numerusok, tehát kisebb-nagyobb tárgyi egységek szerint. 1-1005. numerus jelölte ekkor a „Miscellanea Cassoviensia"-t. (A lajstrom tehát feltünteti a „Negotia miscellanea" megmaradt darabjait is, vagy legalábbis azok nagy részét, de nem jelöli azok eredeti jelzetét.) E nagy iratsorozat 1842 táján a „Consignatio" szerint a szepesi kamara, illetőleg adminisztráció valamennyi működési köréből - az 1560-as évektől az 1780-as éve-