Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

b) Mutatókönyv (Liber actorum miscellaneorum in fasciculus contentorum). 1 kötet 2. Vegyes iratok (Miscellanea Cassoviensia) a) Iratok (XVI. század - 1780-as évek). 13 csomó b) Lajstromkönyv (Consignatio miscellaneorum Cassoviensium). 1 kötet 3. Reponált vegyes iratok, XVI - XVIII. század. 2 csomó Jelenlegi formájában és felállításában tulajdonképpen két - külön-külön segédlettel rendelkező - vegyes iratsorozatról van szó, amelyek azonban keletkezési körülményeiket és kialakulásuk folyamatát illetően oly szorosan összefüggnek egymással, hogy egyik a másik ismerete nélkül nem érthető meg. Emellett jellegük olyannyira azonos, hogy valójában egyetlen - de sajátos levéltártörténeti körülmények folytán kettévált - sorozatnak tekinthetők. Mind a sorozat jellege (tartalmi összetétele), mind jelenlegi felállítása csak bizonyos levéltártörténeti összefüggések rekonstruálásával érthető meg. A szepesi kamara, illetőleg később: adminisztráció irattárában a XVI. századtól kezdve az idők folyamán egyre nagyobb tömegű rendezetlen - csak nagy vonalakban, de még inkább egyáltalán számon nem tartott - iratanyag gyűlt fel, amely a XVIII. század második felére immár teljesen áttekinthetetlenné vált. Ezen irattömeg keletkezése részben az uralkodó irattári szemlélettel függött össze, amely bizonyos iratfajtákat (felsőbb leiratokat, jogbiztosító jellegű okleveleket stb.) megkülönböztetett kezelésben részesített, azokat külön iratsorozatokban lajstromba foglalva, tehát darabonként is nyilvántartva őrizte, míg egyéb iratokat - különösen, ha aktualitásukat vesztetteknek látszottak - többnyire mostohán kezelt. Még nagyobb szerepet játszott azonban a hanyagság, tehetetlenség, általános rendszertelenség, amit részben a felső-magyarországi kamarai szerv állandó hányattatása, újra meg újra történő átszervezése, részben személyi problémák (elégtelen számú irattári erő), részben átfogó levéltárrendezési elvek hiánya magyaráz. A századok során különböző vizsgálatok számtalanszor rótták fel az irattár elégtelen és rendszertelen munkáját; ám ha a munkát újra és újra meg is javították, a felgyülemlett restanciát már nem voltak képesek feldolgozni, így ez folyton csak növekedett. (A rendezetlen, áttekinthetetlen iratanyag mennyisége mindig nagyobb volt, mint a rendezett és lajstromozott részé.) Bizonyos időszakokban még az irattár nagy, alaki sorozataiba sem osztották be az iratokat (leiratok, tisztviselők jelentései, magánosok levelei, a kamara fogalmazványai stb.), nem is szólva a kamara ügymenete során Kassára érkezett, a fő sorozatokba bele nem illő legkülönfélébb, aktualitásukat látszólag hamar elvesztő iratokról. Ezekkel kapcsolatban rendszerint az volt a gyakorlat, hogy az egy-egy ügyre vonatkozó, gyakran kisebb-nagyobb csomót képező iratokat átkötötték, esetleg papírba csomagolták, és rájuk írva tartalmi vonatkozásukat, ládákban, szekrényekben halmozták fel. A XVIII. század második felében már a számvevőség melletti két kamra, az iroda egy része és a földszinten,