Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

A hivatalra bízott ügykörökben az adminisztrátor, illetőleg a tanácsosok évente legalább egy alkalommal személyes vizitációt tartottak, amelyekről részletes jelentést küldtek a főhatóságnak. Az alsóbb kamarai hivatalok közül szoros értelemben csak az uradalmi tisztviselőhálózat volt az adminisztrációnak alárendelve. Az uradalmi tisztviselők minden ügyben az adminisztrációhoz tettek jelentést, illetőleg a heti uradalmi tiszti ülések (oeconomica sessio) jegyzőkönyveit hetente felküldtek Kassára. Kisebb jelentőségű ügyekben maga az adminisztráció döntött, de jegyzőkönyveit hetente előterjesztette a magyar kamarának; nagyobb jelentőségű ügyekben döntést várva, véleményes javaslatot tett a kamarának. A magasabb rangú tisztviselőket (tanácsosok, aktuárius, uradalmi prefektusok) az adminisztrátor javaslatát figyelembe véve a magyar kamara nevezte ki, az alsóbbakat maga az adminisztrátor. A főhatóságon kívül a hivatal egyes felmerült ügyekben más kamarai hivatalokkal is (szomolnoki főbányahivatal, sóvári felügyelőség, más adminisztrációk, harmincad- és sóhivatalok) közvetlen levelezésben volt, és adott esetben megcsökkent hatásköre következtében (aránylag ritkán) a megyékkel és városokkal is. Az alárendelt uradalmak számadásait első fokon a kebelbéli számvevőség vizsgálta felül, majd másodfokú átnézésre és jóváhagyásra a kamarának - illetőleg alapítványi birtokok esetében a helytartótanácsnak - küldték fel. Központi kamarai pénztár e korban Kassán nem volt; a kassai kerületben levő pénztári hivatalok (harmincad- és sóhivatalok, valamint az uradalmak pénztárai) közvetlenül a magyar kamarától függtek. Az adminisztrációnak csak bizonyos meghatározott rovatokban volt önálló utalványozási joga (napidíjak, helyettesítési illetékek, kisebb segélyek stb.), egyébként csak előzetes felsőbb jóváhagyásra utalványozhatott. e) Ügykörök Az adminisztráció 1791-ben ügyköreinek módosítását átfogóan rögzítő újabb utasítást nem kapott. Ebben a tekintetben a magyar kamara 1791. november 4-i szabályrendelete volt irányadó, amely az 1780. évi állapothoz való vissztérést rendelte el azzal a lényeges módosítással, hogy az alapítványi birtokok továbbra is az adminisztráció kezelésében maradnak. Uradalmi gazdálkodás A hivatal működésének súlya az uradalmi gazdálkodás irányítására esett. Ide tartoztak a kamarai uradalmak, a vallásalap birtokai, a tanulmányi alap birtokai, valamint a világi alapítványok javai. Ezekben az években hat kamarai uradalom tartozott a kassai adminisztráció irányítása alá: a sárospataki, a regéci, a tokaji, a lublói, a podolini, valamint a peklini (Sáros vm.) uradalom. A nagyobbak élén (Patak, Regéc, Lubló, Tokaj) prefektusok álltak; alattuk általában egy-egy provizor, pénztáros, kasznárok, kulcsár, erdő-