Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

tisztviselők, Tokajban külön borfelügyelő, szőlőfelügyelő, hídfelügyelő alkotta a központi személyzetet; Podolinban egy, a lublói prefektustól függő provizor, Peklénben egy számtartó vezette a gazdaságot. A három legnagyobb uradalmi székhelyen, Tokajon, Patakon és Regécen részben a jogügyi aligazgató alá, részben az adminisztrátor alá rendelt uradalmi fiskális intézte az uradalmak és általában a kassai kerület jogi ügyeit. Az 1780-ban alapított és az 1781. november 23-i rendelettel a kincstárba bekebelezett és 1785 óta az adminisztrációk által igazgatott (nagyrészt a feloszlatott jezsuita rend vagyonából alakult) tanulmányi alap (fundus studiorum) birtokai közül a mistyei uradalom (Zemplén megye), több épület, a feloszlatott kassai kollégium és más korábbi rendházak, továbbá az 1782-ben az újonnan feloszlatott szerzetesrendek vagyonából alapított vallásalap (fundus religionarius) birtokai közül ugyancsak 1785 óta a jászai, leleszi és lehnici uradalom, valamint a varanói, terebesi és újhelyi birtok tartozott a kassai kerületbe, az adminisztráció igazgatása alá. Az alapítványi uradalmak élén provizorok álltak (alattuk a kamarai uradalmakhoz hasonló alsóbb személyzet), a kisebb birtokok élén számtartók. Az uradalmakban - akárcsak a kamaraiakban - egy-egy uradalmi fiskális működött. A világi alap birtokában kisebb fekvőségek, házak voltak. (Az árva-, szegényházak, kórházak, konviktusok stb. fenntartására szegények, tanulók segélyezésére szolgáló világi alapítványokat 1784-ben kebelezték be a kincstárba. Ide tartoztak az 1787-ben feloszlatott polgári vallási társulatok ügyei is.) E nagy kiterjedésű birtokok gazdálkodásának irányítása volt az adminisztráció fő feladata (ügyiratainak mintegy 90%-a e tárgykörre vonatkozik). Az egyes uradalmak ügyeinek, gazdálkodásának intézése közvetlenül a prefektusokra és az uradalmi tisztviselő személyzetre hárult. Az adminisztráció kötelessége volt a prefektusokkal és más tisztviselőkkel való sűrű iratváltás, az ügyek folyamatos szemmel tartása, és időnkénti személyes ellenőrzések útján dönteni valamennyi kisebb-nagyobb kurrens ügyben; a nagyobb jelentőségű ügyekben viszont a kamarai birtokok vonatkozásában a kamarához, az alapítványi birtokok esetében a Helytartótanácshoz küldte be jelentését, és e két hatóságtól kapta a felsőbb rendeleteket. Az uradalmi prefektusok, provizorok, számtartók, pénztárosok, kasznárok stb. időszaki jelentéseiből, felterjesztéseiből, kimutatásaiból (készpénz-, termény-, anyagkészlet), napi levelezéséből, ezek mellékleteiből, a kebelbéli számvevőségnek a tanács elé terjesztett kimutatásaiból és véleményeiből, az uradalmi fiskálisok leveleiből stb., valamint az ezekre adott válaszokból, illetve az ezekkel kapcsolatban keletkezett felsőbb kamarai rendeletekből az uradalmak élete, gazdálkodása, a jobbágyság élete sokoldalúan bontakozik ki. Az iratok tükrözik a földművelés, szőlőgazdaság, állattenyésztés, erdészet fejlődését (allodialis, tized-, úrbéres termény- és pénzjövedelem, a termények eladása, vetés, aratás, robot állása, munkaerő-szükséglet, uradalmi regálék, boreladás, fakitermelés stb.). Különösen érdekesek a pénztárosok, számtartók negyedévi kimutatásai az összes bevételekről és kiadások-