Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

d) A jövedelmek kezelése A kassai pénztári hivatalt (perceptoratus) 1774 augusztusában a magyar kamara feloszlatta. De a pénzjövedelmek összegyűjtésére mégis szükség volt egy központi jellegű pénztárra. Ezzel a szerepkörrel 1775 márciusában a kamara a kassai egyesített só- és harmincadhivatalt (Vereinigte Salz und Dreissigist Amt zu Kassau) ruházta fel. Az új központi jellegű pénztár teljesen független volt az adminisztrációtól, igazgatásilag kizárólag a magyar kamarától, illetőleg a fő-fizetőhivataltól (Hauptzahlamt) függött. A harmincadok és sóhivatalok a jövedelem összegyűjtése szempontjából a kassai kerületen belül két kisebb kerületre osztattak fel; egyik csoportjuktól a lublói, a másiktól a homonnai „collector" vette át évnegyedenként a jövedelmeket (pontosan előírt kimutatások mellett, részben készpénzben, részben - a helyszíni kifizetésekről - nyugtákban), és szolgáltatta be Kassára. Az egyes uradalmak pénzkezelő tisztviselői, a zsidó türelmi taxa beszedői, a volt jezsuita birtokok, illetőleg a tanulmányi alap kezelői stb. ugyancsak a kassai pénztárba adták át negyedévenként a jövedelmeket, amely azután a fő-fizetőhivatalba továbbította ezeket, illetőleg ennek tartozott elszámolással. Az adminisztráció pénzügyekben elvben nem diszponálhatott. Az udvari kamara által évente kidolgozott költségvetés keretében évi kiadási kerete volt, ez összegeket a magyar kamara utalványai értelmében többnyire a kassai egyesített só- és harmincadhivatal, esetleg az egyes uradalmi, illetőleg harmincad- vagy sópénztárak fizették ki. A rendes évi kereten túli kifizetésekre esetenként a kamarától kellett engedélyt kérnie, és csak legvégső esetben (ha a késedelemből a kincstárra nézve kár származhatott) utalványozhatott - a saját, egy tanácsos és az aktuárius aláírásával - az adminisztrátor, illetőleg a rendes vizitációk, napidíjak esetében 150 Ft-on alul. e) Uradalmi ügyek Az egyetlen terület, amelynek vonatkozásában az új adminisztráció épségben megtartotta korábbi hatáskörét: a kamarai uradalmak ügyei (Dominalia - Domanienwesen, illetőleg Oeconomica - Wirtschaftswesen). Már az átszervezéskor alája rendelték a korábban is a kassai adminisztráció alá tartozott peklini, diósgyőri és tokaji, valamint az 1774 előtt közvetlenül alá nem rendelt hradeki, likavai és sóvári nagy kamarai uradalmakat (utóbbit egyelőre a sóbányászat nélkül). Ezekhez járult 1775 végétől az 1774-75-ben átmenetileg a máramarosi adminisztráció által kezelt ungvári uradalom (bár jövedelmei továbbra is a m áram árost sóhivatalba folytak be). A sárospataki és regéd értékes kettős uradalom 1775 végén szállt vissza Trautsohn János Vilmosról a kincstárra, ezt 1776. január l-jétől ugyancsak a kassai adminisztráció igazgatása alá utalta a kamara, de 1777 novemberében kivonta hatásköre alóL és igazgatására külön, közvetlenül a magyar kamarától függő particularis (vagy localis) adminisztrációt szervezett Jablánczy Ignác, a korábbi kassai adminisztráció tanácsosa vezetésével. 1783-ban megszüntette ezt a szervezeti formát, és