Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813
Zsigmond, a második Mogyoróssy Ignác, az adminisztráció korábbi egyik titkára lett, aktuáriussá Krasosenics Mihályt (korábban szintén titkárt) nevezték ki. A segédhivatalokat, az irodát, kiadóhivatalt, irattárat és számvevőséget feloszlatták; azok korábbi teendői részben megszűntek (az új adminisztráció számviteli teendőket nem látott el, valamennyi számadást egyenesen Pozsonyba továbbították), részben az aktuáriusra és a három kancellistára hárultak. Az aktuárius látta el a korábbi titkárok (számuk előzőleg négy volt), a tanácsjegyző, az irattáros, a kiadó és a fogalmazó munkakörét. Az első kancellista végezte az iratok lajstromozását és mutatózását, az irattárban iratokat keresett ki, az expeditiókat összeolvasta, és adott esetben az aktuárius helyettesítette. A második kancellista tisztázta le a tanácsülési jegyzőkönyveket, készítette a lajstromoknak évente Pozsonyba küldött másodpéldányát. A harmadik kancellista a kiadványokat tisztázta. A szervezet a 80-as évek elején - amikor gróf Sztáray Mihály lett az adminisztrátor - némileg bővült: a tanácsosok száma 3-ra, majd 4-re emelkedett, az irodai munkában pedig egy-két járulnok (accessista) segédkezett. Az újonnan kinevezett hivatal 1774. december 28-án tartotta első ülését, ahol is az ügyeket addig ideiglenesen intéző két kamarai biztos - az új instrukció ismertetése mellett - átadta az irányítást az adminisztrátornak. b)Az új adminisztráció a hivatali hierarchiában Az új adminisztráció - akárcsak már elődje - minden tekintetben a magyar udvari kamara alá volt rendelve, más hatósággal levelezést közvetlenül nem folytatott. A rendeleteket a magyar kamarától kapta, és azokat köteles volt késedelem nélkül végrehajtani. Az alsóbb hivatalok jelentéseit továbbította Pozsonyba. Egyszerű végrehajtó közeg volt tehát, amely önálló döntési joggal csak apróbb, efemer jellegű, csekély pénzügyi kihatással bíró ügyekben rendelkezett; minden egyebet a magyar kamarához kellett döntésre felterjesztenie. A döntő különbség az előző korszakkal szemben nem is ebben rejlik, hiszen a jogi helyzet már évtizedek óta lényegében ugyanez volt, hanem abban, hogy az adminisztráció a korábbihoz képest mintegy felére csökkent területen, ezen belül pedig több vonatkozásban is lényegesen csökkentett hatáskörrel folytatta tevékenységét. c) Hatáskör Só- és harmincadügy Mindenekelőtt a sóügyet (tudniillik az állami sómonopólium gyakorlását, a sóhivatalok ténykedését) és a harmincadügyet, a két legnagyobb pénzbevételt jelentő igazgatási ágat kell említeni. E két terület igazgatását (directio) ezután közvetlenül a magyar kamara intézte, csak ellenőrzését és felügyeletét (inspectio) hagyták meg