Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

VI. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1773-1813

2. A KASCHAUER KAMERAL ADMINISTRATION (1774-1785) a) A kassai adminisztráció újjászervezése A pozsonyi magyar kamara a kassai adminisztráció ügyében eredetileg két javaslatot terjesztett az uralkodó elé: vagy oszlassa fel az adminisztrációt mint dicasteriumot, vonja el attól a só- és harmincadügyet, s nevezzen ki helyébe egy adminisztrátort néhány segéderővel; vagy - ha ezt a megoldást nem tartja megfelelőnek - legalább jelenlegi jogi helyzetét megtartva csökkentse az adminisztráció létszámát. Mint láttuk, Mária Terézia az első megoldást választotta, és (1774. július 18-i rendeletével feloszlatta a még csak egy éve kinevezett tanácsot) két magyar kamarai tanácsos, gróf Csáky József, valamint Hentl János Péter Kassára küldésével egyidejűleg elrendelte, hogy mindazok az alsóbb kamarai hivatalok, amelyek eddig a kassai adminisztráció alá tartoztak, a kérdés végleges rendezéséig közvetlenül a magyar kamarával legyenek korrespondentiában. Ezen átmeneti korszak 1774. augusztus 5-től (a feloszlatott adminisztráció utolsó ülésétől december 28-ig - az újjászervezett adminisztráció első üléséig) tartott. E korszak iratanyaga, a biztosok működésének írásbeli lecsapódása hiányzik. Időközben a magyar udvari kamara új javaslatot dolgozott ki az adminisztráció átszervezésére, amelyet az uralkodó jóvá is hagyott. (Erre vonatkozó, a magyar kamarához szóló rendelete 1774. október 3-án kelt.) A királyi jóváhagyás alapján a kamara az új adminisztráció részletes működési szabályzatát, új instructióját 1774. november 22-én adta ki. Az átszervezés egy szélesebb körű kamarai igazgatási reform része volt. Eszerint három, teljesen uniformizált, azonos szervezetű és a maga területén azonos hatáskörű adminisztrációt állítottak fel: Kassa, Sziget (Máramarossziget) és Zombor központtal. Az utóbbi hatásköre az ország déli vidékére terjedt ki; az előbbi kettő közt viszont arányosan felosztották a korábban kassai adminisztráció alá tartozó területet. Az új kassai adminisztráció területe Felső-Magyarország hagyományos nyugati határa és nagyjából a Tisza vonala közé esett (tehát Szepes, Sáros, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Zemplén megye), a Tisza vonala és Erdély közt fekvő, korábban ugyancsak a szepesi, illetőleg a kassai adminisztráció alá tartozó területet (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Bihar) pedig az új szigeti (vagy máramarosi) adminisztráció alá rendelték. Ily módon a kassai adminisztráció korábbi hatásköre - már csak területi szempontból is - erősen lecsökkent, a korábbi máramarosi partikuláris adminisztráció (mely eddig csak a máramarosi sóbányászatot és -kereskedelmet, valamint a vele egybekapcsolt uradalmat kezelte) hatásköre pedig megnőtt, rangban a kassai mellé lépett. Mindhárom adminisztrációt azonos személyi létszámmal állíttatták fel. Élükön egy-egy adminisztrátor állott a mellé beosztott két tanácsossal, munkájukat egy aktuárius és három irodai segéderő (cancellista) támogatta. A kamarai adminisztráció esetében a régi, tízes létszámú tanácsból senkit nem vettek át; adminisztrátorrá a volt sárosi alispánt, Péchy Zsigmondot nevezték ki, az első tanácsos Gromann