Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)
V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773
került az adminisztráció hatásköréből. Az átszervezett főhivatalhoz tartozó bányák számadásait egyenesen az udvarhoz kellett felküldeni. A szepesi adminisztrációt az uralkodó felszólította, hogy a bányaügyre vonatkozó iratokat és számadásokat adja át a szomolnoki főhivatalnak. így tehát 1747-től az adminisztrációnak a felső-magyarországi ércbányászatra semmiféle befolyása nem volt. A sóvári sóbányászat és kereskedelem (élén a sóvári inspektorral) rövid ideig még az adminisztráció felügyelete alatt maradt, de valószínűleg már az ötvenes években, legkésőbb az 1760-as évek elején közvetlenül a magyar kamara irányítása alá került. c) Sóügy Az egész magyarországi sómonopólium és sókereskedelem ügye 1743-ig a bécsi udvari kamara közvetlen irányítása alatt állt (ahol is e korban külön referens, illetőleg bizottság foglalkozott a kérdéssel), Mária Terézia azonban (1743. március 15i resolutiojával) ismét visszabocsátotta a magyar kamara hatáskörébe. A magyar kamara még ebben az évben az összes felső-magyarországi sóhivatal, depositorium irányítását a szepesi kamarai adminisztráció alá rendelt sóigazgatóra (Partium Regni Hungáriáé superiorum salis director), az adminisztráció egyik tanácsosára buta. Működése azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a magyar kamara 1756. május 10-i rendeletével megszüntette e rendszert, a tokaji főhivatalt összes filiálisával közvetlenül a magyar kamarának, a munkácsit, újvárit és tarkanyit a máramarosi adminisztrációnak rendelte alá. (Egyébként a Máramaros, Ugocsa, Szatmár és Bihar megyei sóhivatalok felügyeleti hatáskörét már 1754-ben az akkor felállított máramarosi adminisztráció kapta meg.) d) Fiskális is jogi ügyek A királyi jog érvényesítése (a kihalt vagy hűtlenségbe esett családok, személyek ingatlan és ingó javaira vonatkozó lappangó kincstári jogok felkutatása: javaslattétel ezen javak lefoglalására, átvételére, felbecslésére, összeírására, felhasználására; ezek átszervezése kincstári uradalommá, illetőleg elzálogosítása, bérbeadása; éppen zálogban, bérben levő korona- vagy kincstári javak visszaváltása; véleményadás birtokadomány ügyekben stb., amely ügykört negotia fiscalia néven foglaltak e korban össze), valamint a legkülönfélébb kincstári jogi ügyekben való szakvéleményadás, a kincstári perek irányítása az illetékes bíróságokon, a királyi jövedelmek, adók alóli immunitások, exemptiók, a városi privilégiumok időnkénti felülvizsgálata, a kincstárral szemben vagy a kincstár részéről fennálló követelések ügye (negotia iuridica) e korban is egyik legtöbb feladatot adó ága volt az adminisztráció ügykörének. A teendők e téren ugyanazok maradtak, mint az előző századokban (jellemző, hogy az 1725-i instrukció csaknem szóról szóra megismétli az 1567-i utasítás megfelelő artikulusait), azzal a különbséggel, hogy a múltban egyes korszakokra