Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

V. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ TÖRTÉNETE 1723 -1773

rében maradt, bár ezen belül a század második felében egyes jövedelmi ágakat elvontak tôle. 4. ÜGYKÖRÖK Történt rá utalás, hogy a XVII-XVIII. század fordulója előtti és utáni évtizedben bekövetkezett külső politikai és belső kormányzati változások következtében a kamarai adminisztráció szerepköre jelentősen összeszűkült a XVI -XVII. századihoz képest: a katonai és közigazgatási feladatok nem terhelték többé; előbbit a katonai szervek és a „Commissariatus Provinciális" vette át, utóbbit jórészt az 1724ben felállított Helytartótanács (bár bizonyos, vegyesen kamarai közigazgatási feladatok továbbra is megmaradtak), de a század folyamán ezen túl a szorosan vett kamarai igazgatásban is fokozatos szerepcsökkenés figyelhető meg. Az 1723-i utasítás az adott terület viszonylatában sommásan a rendes és rendkívüli kincstári jövedelmek kezelését, a kincstár jogainak védelmét tűzi feladatul az adminisztráció elé. A rendes jövedelmek: a réz- és egyéb ércbányák, a bérelt tizedek, a kincstárra kihalás vagy hűtlenség címén szállt vagy a jövőben háramló javak, kincstári uradalmak, harmincadok és egyéb vectigaliák, az országgyűlési taxa, a városok, mezővárosok, hajdúvárosok, a zsidók, rácok, görögkeletiek cenzusai (15,16, 19. art.). a) Harmincad A külkereskedelmi vám továbbra is a legjelentékenyebb kamarai jövedelem maradt, a harmincadszervezet az adminisztráció legfontosabb vidéki tisztviselőhálózata. A harmincadállomások és filialisaik rendszere az 1715-i átszervezés óta fő vonalakban azonos maradt, bár az adminisztrációnak joga volt - a magyar kamara engedélyét kikérve - a forgalom alakulása szerint bizonyos átszervezéseket eszközölni, és eszközölt is ilyeneket (főharmincadok filialissá való átszervezése és fordítva, egyes állomások megszüntetése vagy újak felállítása stb.). A harmincadosok utasítását a magyar kamarától kapott főbb irányelvek alapján, de a konkrét helyi viszonyok szükségleteit figyelembe véve a titkos pecsét alatt az adminisztrátor, egy tanácsos, a titkár és a számvevő aláírásával az adminisztráció adta ki. A tisztviselők (harmincados, kerülők, áruvizsgálók, írnokok stb.) kinevezésére az adminisztrátor tett javaslatot, miként más állásoknál is, rendszerint két-három nevet terjesztve fel a magyar kamarához, amely aztán a legmegfelelőbbnek látszót fogadta el. Az ellenőrt minden főharmincados mellé 1746-ig a Bancalitas nevezte ki, akinek működése független volt a kamarai hatóságtól. A Bancalitas egyébként pénzügyekben közvetlenül levelezett a harmincadosokkal. A bevételeket szabály szerint évnegyedenként teljes összegben be kellett szolgáltatni a kassai pénztárba, a helyi utalványozásokat és kifizetéseket igyekeztek kiküszöbölni. Az adminisztráció legfőbb feladata amellett, hogy állandó levelezésben állt a har

mincadosokkal, közvetítette a magyar kamara rendelkezéseit, illetőleg sa-