Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
többször esik szó céhügyekről, van néhány adat a bányászatra s a kezdő" gyáriparra, sőt munkások bérkövetelésére, bányászok elégedetlenségére. A kereskedelemmel kapcsolatos iratok mind a bel-, mind a külkereskedelemre, termelők és kereskedők közötti s kereskedők és cégtársaik közötti vitás ügyekre, kereskedelmi •társaságokra tartalmaznak adatokat. Az iratokban szereplő kereskedőházak, bankházak között megtalálhatók az egykorú nagy cégek: Oppenheimer, Sina, Ullmann, Wodiáner, Cyra, Sacellári nevei. A tanúvallomásokban a legkülönfélébb ügyletekről, kölcsön, hitel, váltó és csőd ügyletekről van szó. A forgalmat illetően említhetők az utakra, hidakra, révekre, vámokra vonatkozó adatok s az újabb iratokban a gyorsposta, a Duna Gőzhajózási Társaság s a Központi Vasúttársaság ügyei. További nagyszámú tanúvallomás tárgyát képezik a hatalmaskodási ügyek. E jegyzőkönyvek a személy és vagyon elleni cselekmények legváltozatosabb formáit mutatják. Köztük féktelenkedés, garázdaság, sebzés, verekedés, sértegetés, erőszakos birtokfoglalás, idegen gabona learatása, szőlők leszüretelése, vetés, rét letapostatása, erdőpusztítás, pince feltörése, épületek lerombolása a legtarkább változatossággal szerepelnek. A hatalmaskodást a feudális jog általában delictum privatumnak tekintette, nem sorolta a köztörvényi bűncselekmények közé. Az egykorú felfogás szerint is bűnügyekre ezekben az iratokban kevés adat fordul elő. Említhető még egy olyan tárgycsoport, amire nézve az állag nagyobb forrásanyagot kínál: ez a városok gazdasági, társadalmi állapota, fejlődése s lakosságuk helyzete. Mondhatjuk, hogy nem volt az egykorú Magyarországnak olyan sz. kir. városa, bányavárosa, mezővárosa, melyekre vonatkozólag itt valamilyen adat elő ne fordulna. A tanúvallomásokban szó van a városok külső és belső területéről, ennek alakulásáról, az építkezésről, ingatlanforgalomról, a városokban működő intézményekről, a város vezetőségéről, a lakosság körében folyt pártharcokról, zavargásokról. A fentiekben ismertetett tömeges ügyeken kívül, természetesen még a legkülönfélébb tárgyakra fordul elő több-kevesebb vagy egyes adat, a dohánybeváltástól a családi ügyekig s hivatali visszaélésektől az egykorú egészségügyi viszonyokig. Értékelve a tanúvallomásokat meg kell jegyeznünk, hogy ezek, különösen a birtokjogi és más vagyonjogi kérdésekkel foglalkozók, önmagukban gyakran nem sokat adnak, e terjedelmes állag egész anyagából azonban a benne foglalt kétszáz év viszonyai életszerűen bontakoznak ki, s a színtelenebb ismétlődő adatok közé sorolva rendkívül érdekes, az egykorú állapotokat élesen megvilágító dokumentumok is találhatók. Az állag a kúriai levéltár II. József-kori első átfogó rendezése alkalmával létesült, amikor a kúriai levéltár, személynöki levéltár és az ítéló'mesteri levéltárak egymással összekevert irataiból több mesterséges irategységet alakítottak ki, mint a Mandata judiciaria, Actus sollenes. Ez az állag a József-féle levéltári rendszerben a „17" kútfőjelet kapta. Az iratokhoz index is készült: a jelenlegi mutató I. kötete. 1790 után az állag feltehetően tovább gyarapodott, mai formájának kialakítására azonban csak később, az 1849 utáni körülmények között került sor.
