Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
rendelt városok bármely ügyben tett jelentéseiket, kérvényeiket, a fellebbezésre kerülő' pereket stb. A tárnoki széken megvizsgálandó, illetőleg megvizsgált perekkel kapcsolatos összes levelezést ugyancsak a tárnoki hivatal bonyolította le. A tárnoki hivatal ügykezelése a XVIII—XIX. században sokat változott, fejlődött. A beérkezett királyi rendeletek (mandata regia) hátlapjára 1770 előtt csak a beérkezés vagy bemutatás dátumát vezették rá, vagy a „Perceptum", vagy a „Praesentatum" szavakkal. Némely irat hátlapján található ugyan egy egykorú szám vagy betű is, de ezek akkor sem voltak jelzetek. Az iratokra rávezetett, ma is érvényes jelzetek a II. József rendelete alapján végrehajtott átrendezés idejéből származnak. Mária Terézia 1770. július 6-i rendelkezése előírta, hogy a tárnokmesterhez azontúl beérkező királyi leiratok számát (mai kifejezéssel élve, hivatkozási számot) az azokra küldendő válaszlevelekben idézni kell, továbbá ezeknek, valamint egyéb felterjesztéseknek a hátlapjára a tartalmi kivonatot rá kell vezetni. A rendelkezés indoklása szerint erre az ügyintézés meggyorsítása végett van szükség. A rendeletnek megfelelően, a tárnoki hivatalhoz beérkezett királyi rescriptumokra is rávezették a tartalmi kivonatot, mégpedig első alkalommal egy 1770. július 23-án kelt (praesentatum aug. 14.) rendeletre. Ettől kezdve írták rá a leiratok hátlapjára azt is, hogy a leveleskönyv (Protocollum officii tavernicalis) melyik lapjára, vagy abban milyen folyószám alatt vezették be az irat (mandátum) szövegét (pl. Improtocollatum pag 16 a , vagy Improtocollatum JN° 443). Az is gyakran előfordul azonban, hogy az iratok hátlapjára a „Protocollatum" szóval, csak a bejegyzés ténye van ráírva, de sem a folyószámra, sem a lapszámra nincs utalás. A protocollum officii tavernicalis című 10 kötetből álló könyvsorozat I—VIII. sz. kötetei tulajdonképpen leveleskönyvek, Illésházy József és Batthyány Ádám tárnokmesterek idejéből (1756—1782). Ezekbe a királyi rendeletek (mandata regia), a rájuk vonatkozó tárnokmesteri jelentések és informatiók, valamint a tárnoki bírói parancsok (mandata tavernicalia) szövegét másolták be. Ebből az időből a tárnoki hivatalhoz beérkezett és az ott kiadmányozásra került egyéb iratokról a protocollumok semmiféle bejegyzést nem tartalmaznak. A protocollumok IX—X. számú, Csáky Nep. János (1782. november—1783. augusztus) és Niczky Kristóf (1783. szeptember—1785. december) tárnokmesterek idejében keletkezett kötetei viszont már nem leveleskönyvek, hanem iktatókönyvek. Ezekbe nem vezették be a mandátumok szövegét, de dátum szerinti sorrendben bejegyeztek (beiktattak) minden beérkezett és kiadmányozott iratot. E bejegyzések alapján azonban az iratokat ma már nem lehet megtalálni, mivel az anyagot II. József korában átrendezték. A tárnoki hivatal iratkezelése Végh Péter és Majláth József tárnokmesterek idejében (1791—1797) volt a legfejlettebb. Ekkor az iratokat 4 tárgyi kútfőbe sorolták, ami feltétlenül a II. József által bevezetett kútfó'-tételes irattározási rendszer továbbélésének tekintendő. E két tárnokmester levéltárában egy iratváltás (beérkezett irat és elintézés-fogalmazvány) már együtt, egy tétel alatt van elhelyezve. Az iratkezelés fejlettségét mutatja az is, hogy az elenchusok végén
