Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

betűrendes index van, amelynek segítségével a keresett irat száma könnyen megtalálható. A tárnoki hivatal iratkezelési rendszere 1797 után egyszerűsödött. Az ezután következő tárnokmesterek ügyviteli iratai már nem tagolódnak tárgyi kútfőkre, hanem tárnokmesterenként újra kezdődő, s az éveken keresztülfutó folyószámokkal vannak ellátva. Szentiványi, Brunsvik és Cziráky tárnokmesterek irataihoz (1797— 1827) elenchusok is vannak, hozzájuk megfelelő mutatóval, Pálffy, Eötvös és Keglevich tárnokmesterek irataihoz azonban csak indexeket készítettek. Utóbbiaknál az anyagban való gyors tájékozódást megnehezíti az, hogy az iratok tartalmának megismeréséhez magukat az iratokat kell kiemelnünk, ami sokkal hosszadalmasabb munka, mint az elenchusok tartalmi kivonatainak az áttekintése. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tárnoki hivatal iratkezelésének módszerei 1797 után visszafejlődtek. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az évek előrehaladásával a tárnoki hivatal munkái egyre növekedtek (pl. míg Végh és Majláth idejében alig több mint egy csomó ügyviteli irat esik egy esztendőre, addig Pálffy, Eötvös és Keglevich alatt ez a mennyiség csaknem megháromszorozódik), s így a kevésbé munkaigényes, de kezdetlegesebb módszerhez folyamodtak. A tárnoki intézmény ma is meglevő legrégibb iratai az 1559 óta vezetett tárnoki széki ülésjegyzőkönyvek (Protocolla sedium tavernicalium). A jegyzőkönyvek a tárnoki levéltárban külön állagot alkotnak. A XVIII. század folyamán az ülésszakok rendszeresebbé válása következtében mind a peres és peren kívüli, mind az ügyviteli iratok mennyisége jelentősen megnövekedett. Növelték az iratok tömegét a jogszolgáltatás megjavítását célzó királyi rendelkezések, a tárnokmestereknek ezekhez kapcsolódó jelentései, a harmadfokra való fellebbezés körüli hosszas huza-vona, a török uralom alól felszabadult Buda és Pest volt tárnoki városok visszavételével járó nehézségek leküzdésére irányuló levelezések stb. Újabb tárnoki városok csatlakozásával nőtt az elhelyezett kiváltságlevelek száma, szaporodtak a peres és peren kívüli ügyekben keletkezett iratok, és nem utolsósorban megnőtt a tárnoki székre fellebbezett perek száma, ami az iratállományt jelentősen növelte. így II. József uralkodásának idejére az akkor átmenetileg megszüntetett tárnoki intézmények elég tekintélyes levéltára alakult ki, amelyet a császár rendeletére — mint már említettük — rendezésnek vetették alá. A levéltár eredeti, tárnokmesterenként tagolódó rendjét ekkor megszüntették és azt új rendszerbe, három mesterségesen kialakított sorozatba foglalták. Az átrendezést a József-kori királyi táblán (Tabula Appellationis Regia) hajtották végre, ahová az iratokat a tárnoki intézmény megszüntetése után át kellett küldeni. II. József halála után, a jogszolgáltatás előbbi rendjének visszaállításával, a tárnoki fórum újból megkezdte működését. Az 1786 előtt keletkezett tárnoki iratokat a tárnokmester őrizetébe adták vissza, de azok megmaradtak abban a rendben, ahogyan a kúriai levéltárban átrendezték. Az állag címe: Acta tavernicalia. A visszaállítás után keletkezett iratokat azonban újból a régi rendszernek megfelelően, tárnokmesterenként elkülönítve kezelték. Azok az iratok viszont, amelyek a tárnoki szék szünetelése alatt, fellebbezés folytán a kir. táblára kerültek