Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

II. Az Országos Levéltár „O" szekciója: a bírósági levéltárak irategyüttesei

A kerületi táblák levéltárait különböző helyekről és időpontokban vette át az Országos Levéltár. Az átvétel lebonyolítása érdekében a Levéltár megbízott tisztviselői a helyszínen jártak el. A négy kerületi tábla közül elsőként a Dunán inneninek a levéltárát szállították be 1894 novemberében a nagyszombati kir. járásbíróságtól. A többi három tábla levéltári anyaga csak egy évtizeddel később került be, mégpedig a dunántúli tábla anyagát 1904 októberében adta át a kőszegi kir. járásbíróság, 1905 augusztusában az eperjesi kir. törvényszéktől átvett Tiszán inneni, majd ugyanazon év novemberében a debreceni kir. törvényszéktől átvett tiszántúli kerületi tábla anyagával gyarapodott a bírósági levéltárak iratállománya. Számottevő gyarapodás a későbbiekben már nem történt, csupán az említett, levéltárba nem sorolt gyűjtemény jellegű /ondókkal és egy aukción vásárolt fonddal, továbbá az Országos Levéltár „D" és „F" szekciójától ide áttett fondtöredékekkel, valamint a Budapest Főváros Levéltárától átvett néhány abszolutizmus kori ügyészségi fondtöredékkel — amelyek téves begyűjtés folytán kerülhettek oda — növekedett a bírósági irategyüttesek száma. A bírósági levéltárak iratanyagát két alkalommal is súlyos veszteségek érték. A második világháború idején a német harcoló csapatok az Országos Levéltár egyik raktárában ideiglenesen sebesülteket helyeztek el, aminek következtében több bírósági állag anyaga meghiányosult, illetőleg azok csomói alaposan elszenynyeződtek. A hadműveletek során teljes bírósági fondok és állagok is elpusztultak. (Ld. az 1. sz. mellékletet.) Még súlyosabb az a veszteség, amely az 1956. évi levéltári tűzvész alkalmával érte a bírósági iratanyagot. Ekkor a Bach-kori jogszolgáltatási szervek, valamint a provizórium és a dualizmus kori központi bíróságok és a Tiszán inneni (eperjesi) kerületi tábla iratainak nagy része elpusztult. (A teljes egészükben megsemmisült fondok és állagok jegyzékét ld. a 2. sz. mellékletben.) A bírósági levéltárak anyaga azzal is csökkent, hogy néhány fondtöredéket csereegyezmény alapján Csehszlovákiának szolgáltattunk ki. (Az iratátadások jegyzékét ld. a 3. sz. mellékletben.) A levéltári tűzvész utáni legsürgősebb feladatot a tűzből kimentett, égett anyag fondok, illetőleg állagok szerinti szétválogatása és — ahol az lehetséges volt — az eredeti irattári rendszer rekonstruálása, majd a fondtöredékek dobozolása jelentette. Az iratroncsok közül sok, csaknem teljesen elégett irat még a rendezés során kiselejtezésre került, majd később a megőrzésre szánt lapok, illetőleg laptöredékek a száradás és a kézbevétel következtében tovább roncsolódtak, töredeztek olyannyira, hogy két alkalommal történő újabb átselejtezésükre volt szükség. (Az első átselejtezést Vass Előd, a másodikat és a megtartásra kerülő anyag filmezésre való előkészítését pedig Pajkossy Gábor végezte el.) Rendezésre szorult a szekció hiánytalanul megmaradt fondjainak és állagainak egy része is, mert korábbi rendjük nem volt megfelelő, vagy előzetesen kialakított rendjük megbomlott. így került darabszintű rendezés alá a kúriai levéltár Mandata judiciaria c. állaga (O 3), amelynek az 1725—1785 között képződött iratai még évenként sem voltak pontosan elkülönítve. A bírói parancsok a rendezés során éveken belül a