Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

rágalmazása, statutióról tett hamis jelentés, pl. a statutio alkalmával bejelentett ellentmondás eltitkolása, a megengedett százaléknál nagyobb kamat szedése, talált kincs eltulajdonítása. A bíróság megrágalmazása címén indult perek fó'leg az 1830-as évek felségsértési pereivel állnak kapcsolatban, rendszerint a kir. kúria eljárása miatt megyegyűléseken felszólalók, a politikai üldözést kifogásolók ellen indultak. A feudális kori bíróságok hatáskörét részben személyi, részben tárgyi szempontok határozták meg. Míg az eddigiekben ismertetett ügyek a kir. fiscus mint perben álló fél kiváltságaival kapcsolatosak, a továbbiakban a tárgyuknál fogva első' fokon a kir. tábla elé tartozó ügyekró'l lesz szó. Természetesen a perben álló felek egyike itt is lehet a fiscus, a felek egyébként fó'papok, főnemesek, papok, nemesek, sz. kir. és mezővárosok. Ezek a perek — az állag túlnyomó része — a következő három nagy csoportba foglalhatók össze: olyan perek, melyek az ősiségi jogot érintik, melyek okiratok hitelessége és érvényessége körül forognak, s melyek az ún. nagyobb hatalmaskodás eseteivel kapcsolatban indultak. Az első csoportba tartozik az a nagyszámú örökösödési, új osztályt követelő, a nőág kizárását célzó, ingatlan-eladást mások jogának sérelme címén megtámadó, elődök által elidegenített birtok visszaszerzésére irányuló ex jure indított, vagy új tulajdonosnak birtokba iktatása elleni tiltakozásból eredő vagyonjogi per, ahol a vita sokszor a tulajdonhoz való jog gyökeréig, nem ritkán évszázadokra nyúlik vissza és a felek mindazokat a lehetőségeket igyekeznek felhasználni, amelyeket az egykorú jog, bonyolult filiációkon keresztül is, az utódoknak vagy más, távoli rokonoknak nyújt. A pereknek ez a tömege, mely a fentiek szerint valamilyen szempontból még az ősiségi joggal áll kapcsolatban, hű képét adja a perindításra, illetőleg a perek vég nélküli elhúzására számtalan lehetőséget nyújtó, a perek kimenetelét, sőt magát a birtoklást is bizonytalanná tevő feudális jogrendszernek. Az említett második csoport az elsőnél határozatlanabb körvonalú, közös vonásként kínálkozik azonban, hogy az e kategóriába számítható perek különféle, okiratban szabályozott ügyleteknek vagy maguknak az okiratoknak, főleg birtokkal kapcsolatos okleveleknek hitelességét, érvényességét vagy értelmezését vitatják, ily okiratok közlését, kiadását vagy megsemmisítését követelik. Ide sorolhatók a zálog- és csere-ügyletek, vagy határra vonatkozó megállapodások megváltoztatására, megsemmisítésére irányuló, jogbiztosító oklevelek felmutatását, visszaadását, az érdekeltek részére eredetiben vagy másolatban való kiadását követelő, okiratok érvényességét vitató, megtévesztés, megfélemlítés útján kicsikart szerződések, kötelezvények, váltók, szabálytalan végrendeletek, hamis oklevelek érvénytelenítéséért, megsemmisítéséért indított, vagy egyenesen az okirathamisítók személye ellen irányuló, infamia büntetésében való elmarasztalást célzó perek. A nagyobb hatalmaskodás esetét az 1723. évi 10. tc. újból és részletesen szabályozta. E törvény alá esnek a nemesi kúriák megtámadói, nemesi birtokok erőszakos elfoglalói, nemes személyek jogtalan letartóztatói, fogvatartói, nemesek megverői, megsebzői vagy megölői (amennyiben a cselekmény nem közönséges gyilkosság, ami természetesen büntető útra tartozik), továbbá vérrokonokkal szem-