Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

ben hasonló, személy ellen irányuló cselekmények elkövetó'i, hivatalos személyek bántalmazói. A felsorolt esetek mindegyike előfordul a táblai perekben. Felesleges hangsúlyozni, hogy ezek az egykorú viszonyokra vonatkozólag mennyi s mily színes, életszerű adatot Őriztek meg. Meg kell jegyezni még, hogy a fentieken kívül a nagyobb hatalmaskodás bűnébe esett az is, aki valamely polgári perben, egy perben kétízben alkalmazott oppositiót vagy repulsiót, mely perorvoslatok különben szintén a kor jellegzetességei közé tartoztak. A fenti csoportokba foglalható ügyeken kívül a táblai perek közt kisebb számban különféle egyéb tárgyak is előfordulnak, mint pl. az ítéletek foganatosításával kapcsolatos, a foganatosítást akadályozók ellen indult perek, az örökségi, osztályos ügyekkel kapcsolatban rokonokat kisemmizők, illetőleg magukat rokonként az örökségbe becsempészni törekvők ellen vértagadás, illetőleg álorcásság címén indult a vagyonjogi vitáktól elkülönülő perek, birtokosok között korcsma jognak és egyéb jogoknak, egyházi hatóságok közt a dézsmaszedés jogának birtokáért folytatott perek, a földesúri hatalom alól magukat kivonni törekvő helységek bírói úton való alávetéséért indított perek; általában a kiváltságok, privilégiumok körül forgó perek, melyeknek magánfelek közötti vita esetén is, a kir. tábla volt a competens fóruma. A táblai hatáskör pontosan körül nem határolt volta miatt a csak egy-két esetben előforduló további pertárgyak ismertetésünk keretében fel nem sorolhatók. Meg kell még említeni, hogy az állag végén több csomóban, éspedig a 703—731. csomókban olyan táblai perek vannak összegyűjtve, melyek az 1848/49. évi átalakulással kapcsolatban befejezetlenül maradtak és az abszolutizmus éveiben a kúriai levéltárból kiemeltetve egyes cs. kir. bíróságokhoz kerültek, ezektől azonban különböző intézkedések után vagy még az abszolutizmus éveiben, vagy a provizórium korában a kúriai levéltárba visszakerültek, és ott ebbe az állagba kaptak besorolást. Ezekben a perekben tehát 1849 utáni, abszolutizmus kori bíróságok iratai is találhatók. A 732. csomóba, mint arra már utalás történt, a polgári perek közé egy bűnper is be van osztva: a Stur és Hurbán-féle miavai betörés egyik, magyar kézre került résztvevője ellen a kir. ügyigazgató vádemelése alapján 1848 decemberében felvett hazaárulási per. A csomó többi irata, valamint az utolsó két csomó iratai egységesen compromissionalis perek: a fentiekben ismertetett táblai perekhez hasonló tárgyú vagyonjogi vonatkozású polgári ügyek, melyeket a felek, bizonyára az eljárás gyorsítása végett, a rendes peres út helyett választott bíróság elé vittek és melyek a választott bírák — kir. táblai tagok — személye révén kerültek ebbe az állagba. A Processus tabulares mint történeti forrásanyag, egyike a kúriai levéltár legfontosabb állagainak. Az évszázadokra visszanyúló vagyonjogi perek több eredeti, s igen sok másolati szövegű 1526 előtti oklevelet tartalmaztak. Az eredeti oklevelek ugyan ma az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményében (Q szekció) találhatók, itt az iratok között csak fényképmásolatuk van elhelyezve, de a régi másolatok és átírások továbbra is a helyükön maradtak. Az ilyen korú oklevelekre a perjegyzőkönyvekben is igen sok hivatkozás történik. A XVI—