Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

néhány esetben a hétszemélyes tábla hasonló, napi folyó levelezése teszi ki: levelezés az egyes perekró'l az információt kérő vagy felsó'bb betekintés végett a per felküldését kívánó kancelláriával, vagy a döntést szorgalmazó, a per vitelére szegénység címén a pauperum advocatus kirendelését kéró', a perbenállók békés megegyezését bejelentő', elhalt táblai ügyvédek után visszamaradt iratok kiadását, a folyamatban lévő per iratainak kikölcsönzését is kívánó felekkel, illetőleg alsóbb bíróságokkal (törvényhatóságokkal). Az elmondottakon kívül egyes iratok még sokféle tárgyra vonatkoznak: levelezés a nádorral és a helytartótanáccsal jelentéktelenebb ügyviteli kérdésekben, vagy perekkel kapcsolatban hozzájuk forduló felek és törvényhatóságok ügyében, táblai vagy volt táblai alkalmazottak különböző beadványai és ezeknek az elintézése, levelezés a kancelláriával kúriai állások betöltése tárgyában, majd — a forradalom és szabadságharc korából — az új igazságügyminisztériummal szervezeti, személyzeti és ügyviteli kérdésekben. (Az utóbbi iratok a két Rescripta O 11 és O 12 állagába tartoznának, bizonyára tévedésből sorolódtak ebbe az állagba.) Mint az elmondottak mutatják, az iratok elsősorban a bírósági szervezet és perjog történetének forrásaként jöhetnek tekintetbe. Ily szempontból e formális tömeges levelezés is jól kiértékelhető. Egyes ma már alig ismert jogszolgáltatási szervekről, hatáskörükről, kapcsolataikról, a fellebbezés útjáról ezek az iratok sok adatot őriztek meg. Társadalomtörténeti szempontból főleg a bűnperekre vonatkozó levelezés használható. Minthogy Kendelényi többször említett selejtezései miatt a kúriai büntetőperek állagának (O 29) jelentős része elveszett, az itt található levelezés is nélkülözhetetlenné vált, pl. a korszak mai szempontú, részletes bűnügyi statisztikájának kidolgozásához. A bűncselekmények száma, fajtája, területi megoszlása, a tettesek társadalmi rétegződése, az ítéletek súlyossága (halálos ítéletek lopás, orgazdaság, bigámia, „szentségtörés", vérfertőzés esete címén), a halálos ítéletek rendkívül nagy száma, a perek elintéződésének lassúsága is mind oly tárgyak, melyeknek feltárása az állagban fellelhető adatok felhasználásával feltétlenül hozzátartozik az egykorú társadalmi viszonyok valósághű ábrázolásához. Az iratok 1790-től az 1810. év vízkereszti törvényszakáig bezárólag az évek szerint, s éven belül az iratok napi dátuma szerint vannak rendezve, a törvényszakot és az ülés számát ebben az időben az iratokon nem tüntették fel. Az 1810. év húsvét utáni törvényszakától az 1832. év végéig az iratokat évek szerint, éven belül törvényszakok szerint, s törvényszakon belül a teljes ülések (tanácsülésben nem intéztek levelezést) sorszáma szerint rendezték, a törvényszakot a palliumokon, az ülésszámot az iratokon feltüntették. Egy-egy ülésen belül azonban további rendszer nincs, az iratok sorrendje esetleges. 1833-tól a korszak végéig 1849-ig, az iratokat évente az ülések sorrendjében, s ülésenkint a kir. tábla jegyzőkönyvének tételszámai szerint helyezték el. (Ezekben az években az ülések évente folyamatos, a törvényszakokon áthaladó sorszámozást kaptak, a törvényszak megjelölésére itt azért nincs szükség.) Egyes iratokra az ülés számát elmulasztották rájegyezni, ezek beérkezésük, illetőleg keltezésük dátuma szerint vannak az ülésszámmal ellátott iratok közé, a dátum szerinti megfelelő helyre besorolva,