Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
23. Elenchus regiorum mandatorum ad Tabulam Regiam Judiciariam datorum 1724—1784 1 kötet [a kir. táblához leérkezett királyi rendelkezések lajstroma] 24—31. Iratok II. sorozat 1837—1848 8 csomó 32. Rescripta regia (kir. táblához) II. index [mutató a II. 1837—1848 1 kötet sorozathoz] Az állag 1724-től 1785-ig, II. József jogi reformjáig, csak beérkezett iratokat tartalmaz. 1785-ig az ilyen természetű beérkezett iratokat és fogalmazványokat elintézés után elválasztották egymástól, a beérkezett iratokból ezt az állagot, a fogalmazványokból pedig a Repraesentationes O 14 állagot hozták létre. 1790től, a régi rend visszatérésétó'l kezdve egészen 1848-ig ez az állag mind beérkezett iratokból, mind a megfelelő' fogalmazványokból tárgy szerint egybevont iratokat foglal magában. A Justitia Josephina idején életbe léptetett Norma manipulationis előírásai szerint kialakított ügyiratrendszer — melyről az Archívum Josephinum állagainál lesz bővebben szó — hatásaként 1790-ben már az iratok szétválasztását nem újították fel, nem folytatták a repraesentationes (fogalmazványok) elkülönítését, hanem a beérkezett iratokat és a fogalmazványokat tárgy szerint összevonva Rescripta állagba sorolták. A beérkezett iratok túlnyomó része királyi (kancelláriai) rendelkezés: leirat (rescriptum) és bírói parancs (mandátum). Közülük is a rescriptumok vannak nagy többségben, ezek adták az állag címét. 1848-ban a kancellária szerepe a jogszolgáltatás terén az igazságügyminisztériumra szállott, annak rendeletei szintén előfordulnak az iratok között. (Az igazságügyminisztériumnak a kir. táblához úrbéri perekkel kapcsolatban intézett leiratai az Urbarialia O 35 állagban vannak.) Az említett rendelkezéseken s a velük kapcsolatos felterjesztések fogalmazványain kívül az állagba más, a címtől eltérő jellegű iratok is belekerültek: mint a kir. tábla hivatalos levelezése a személynöki székkel, a kerületi táblákkal, a fiumei Guberniummal, a törvényhatóságokkal és végül magánfelek beadványai különféle peres ügyekben. E Rescripta állag elhatárolása tehát — a hétszemélyes táblai Rescripta O 11 állagához hasonlóan — mind a legfontosabb királyi rendeleteket tartalmazó Normalia (O 10), mind a sablonos hivatali levelezést tartalmazó Correspondentiae officiosae (O 16) állagtól elég bizonytalan. Egyes iratoknak a Normalia iratai közé való utólagos átsorolása elég gyakran elő is fordul (e körülmény a mutatóban nincs mindig feltüntetve), akárcsak a hétszemélyes táblai Rescripta O 11 állagnál. Az iratok tárgya lényegében a hétszemélyes táblai Rescripta (O 11) tárgyaival egyezik: e két állag tartalma egymással párhuzamos. Minthogy azonban az elvi
