Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

természetű ügyeket a két tábla — mint kir. kúria — rendszerint együttes ülésben tárgyalta meg s a kúriai ülésekkel kapcsolatos iratokat, amennyiben jelentőségüknél fogva nem kerültek be a Normalia állagába, a hétszemélyes táblai rescriptumok közé osztották be, így az itt tárgyalt kir. táblai Rescripta elvi jelentőségű ügyekben sokkal szegényebb. Az iratok legnagyobb része tehát nem általános vonatkozású, hanem egyes személyek ügyeivel áll kapcsolatban, főleg peres ügyekkel, mint elintézést sürgető, soronkívüliséget vagy birtokon belüli fellebbezést engedélyező, az ily parancsok kibocsátása előtt a perről információt kívánó felső rendelkezések s a velük kapcsolatos válaszfogalmazványok, jelentések, elintézések, vélemények, továbbá levelezés egyes perek tárgyában az alsóbbfokú bíróságokkal. A két tábla hatásköre közötti különbségekből következik, hogy az itt szereplő ügyek a hétszemélyes táblai Rescripta irataihoz képest általában kevésbé érdekesek. Viszont itt olyan tárgyak is találhatók, melyek a másik állagban nem fordulnak elő, ilyen a kir. tábla delegálására vonatkozó rendelkezés főleg pénzhamisítási ügyekben, vagy halálra ítélt vádlottak kegyelmi kérelmének elutasításáról szóló kancelláriai értesítés. Erről bővebben a Causae contra cusores falsae monetae O 32 állagnál, a delegálást ismertetve szólunk. Az iratok másik tekintélyes nagyságú hányada a kir. táblai állások betöltésével kapcsolatos, s ugyanolyan természetű, mint a hétszemélyes tábla viszonylatában a másik Rescripta állag hasonló iratanyaga. Ugyanilyen párhuzamosság van a hétszemélyes táblai rescriptumokkal a kir. tábla belső ügyvitelét szabályozó, s egyes, az egykorú jogszolgáltatás egészére vonatkozó iratok tekintetében is (ld. a hétszemélyes táblai Rescripta (O 11) leltárában). Az itt tárgyalt állag időrendi alapon két sorozatra tagolódik: az első' 1837-ig foglalja össze a régibb iratokat, a második (pontatlan elhatárolás miatt) szintén 1837-tel kezdődik s a korszak végéig, 1848-ig halad. Mindkét sorozat a rajta végigfutó folyószámok szerint van rendezve. A számozás a második sorozatban újrakezdődik, így két-két azonos számú kir. táblai rescriptum van: egy korábbi s egy későbbi évből való. A folyószámozás mindkét sorozatban nagyjában az időrendet követi. Az állag a kúriai levéltár II. József-kori rendszerében „2" kútfőjelet kapott. E számot, a folyószám előtt, mindkét sorozat iratainak jelzetében rendszerint feltüntették. A kutatáshoz a két sorozat név- és tárgymutatója használható. Mindkét kötet főleg névmutató, lényegesen kevesebb tárgyi címszóval. Szerkezetük egyébként is egyforma. Egyes címszavaik csupán utalások arra a betűre és számra, ahol az ügyre vonatkozó érdemi bejegyzés található. Az utóbbi bejegyzések adják az ügyirat tárgyát a benne szereplő nevekkel, az irat keltét (pontos napi dátummal) s a folyószámot. A bejegyzések mindkét kötetben minden betűn belül többnyire számrendszerben következnek egymás után, a két mutató így, bizonyos nehézségekkel, elenchusként is használható. A 23. raksz, kötet napi dátumok szerint vezetett lajstrom a kir. táblához beérkezett királyi rescriptumokról és mandátumokról. (A kötet címében szereplő